Egy terhes nőbe szerettem bele, és megígértem, hogy segítek felnevelni a gyermekét, de ő úgy döntött, inkább szórakozni fog, és elhagyta a felelősségeit. Végül magamra hagyott, hogy évekkel később visszatérjen és valami szörnyűséget tegyen.
Mollyval az egyetemen találkoztam. Ő volt a leggyönyörűbb lány, akit valaha láttam, de soha nem figyelt rám különösebben. Gyakran a legnépszerűbb fiúkkal lógott, főleg a focicsapat tagjaival, mégis barátok lettünk.
Vidám volt, remek tanuló, és csodás érzés volt egy ilyen barát mellett lenni, még ha a szerelmem viszonzatlan is maradt. Idővel azonban Molly Tannerrel, a csapatkapitánnyal kezdett járni. Tanner nem volt tipikus beképzelt sportoló, de mindig úgy éreztem, Molly jobbat érdemelne.
Néhány hónappal később Molly sírva jött el hozzám. Tanner szakított vele, és szinte azonnal mással kezdett járni. Ahogy tudtam, megvigasztaltam, de nyilvánvaló volt, hogy nagyon szerette őt. Körülbelül egy hónap múlva Molly életét megváltoztató hírrel állt elő.
– Mark, terhes vagyok – mondta egyszerűen.
– Micsoda? – kérdeztem döbbenten. – És Tanner tudja már?
– Igen, de nem akar semmit a gyerekkel. Azt mondta, vetessem el, mert most nem akar apa lenni – válaszolta sírva.
– Micsoda idióta! Hogy képes elkerülni a felelősséget? Te mit akarsz tenni? – kérdeztem.
– Nem tudom. Nem akarom elvetetni, de egyetemista vagyok. Nem tudok egyedülálló anya lenni. A szüleim ki fognak akadni – zokogta.
– Segítek neked. Összeházasodunk, és segítek felnevelni a babát. Nem leszel egyedül – ajánlottam fel gondolkodás nélkül.
– Ezt nem kérhetem tőled. Bocsáss meg, Mark, de sosem fogok úgy érezni irántad – mondta bűntudatosan.
– Ne aggódj emiatt. Nem erről van szó. Csak azért házasodnánk össze, hogy senki se nézzen le téged, és ne legyél egyedülálló anya – folytattam. Még nekem is őrültségnek hangzott, de nem tudtam volna magára hagyni Mollyt.
Néhány nap múlva összeházasodtunk a bíróságon, két barátunk volt tanú. Rövid ceremónia volt. Onnantól kezdve mindent megtettem, hogy támogassam Mollyt a terhesség alatt. Közösen próbáltuk megoldani az életünket, miközben még egyetemisták voltunk. Egyre izgatottabb lettem, hogy apává válhatok.
Molly viszont kevésbé volt lelkes. Látszott rajta, hogy hiányzik neki a szabad, gondtalan egyetemi élet. Anyaként azonban sok áldozatot kellett hoznia. Aztán megszületett Amelia, aki a világ leggyönyörűbb babája volt.
Azonnal megszerettem, és apjaként gondoskodtam róla. Molly is szerette őt, és jobban beleilleszkedett az anyaszerepbe, mint vártam. Egy boldog kis családdá váltunk, és senki sem sejtette, hogy Amelia nem az én gyerekem, hiszen kiköpött anyja volt.
Idővel azonban Molly egyre boldogtalanabb lett. Amikor Amelia ötéves volt, Molly egy este kiborult, miután lefektette őt aludni. – Nem bírom tovább! Mindent elvesztettem! – kiáltotta.
– Miről beszélsz? – kérdeztem döbbenten.
– Elvesztettem az egész fiatalságomat. Nem is kellett volna gyereket vállalnom! – zokogta tovább.
– Molly, kérlek! Amelia a másik szobában van, meghallhatja! – mondtam kissé felemelt hangon.
– Nem érdekel. Ki akarok szállni ebből.
Beadom a válópert, és többé nem akarok látni sem téged, sem Ameliát – jelentette ki. Ez teljesen összetört engem. Hiába kértem, hogy gondolja át, Molly már összepakolta a cuccait, és örökre elment.
Amelia azonban mindent hallott. – Anya elment? – kérdezte sírva.
– Kicsim, anyának most szüksége van egy kis időre, de vissza fog jönni – próbáltam nyugtatni.
Sajnos Molly nem tért vissza. Én pedig egyedül maradtam, hogy felneveljem a lányunkat. Nehezebb volt, mint valaha gondoltam, és Amelia majdnem minden este sírt egy éven át. De idővel megszoktuk, hogy kettesben vagyunk. A lányom lett az életem értelme, és minden tőlem telhetőt megtettem érte.
Molly soha nem hívott, de a közösségi oldalain rendszeresen posztolt. Úgy élt, mintha újra egyetemista lenne: egyik buliból a másikba járt a régi barátnőivel. Borzalmas érzés volt látni ezeket a képeket. Hogy tehette meg, hogy a gyerekét hátrahagyva szórakozni jár? Ez megbocsáthatatlan volt.
Évek teltek el, mire Molly újra felbukkant az életünkben. Addigra már jól megvoltunk kettesben Ameliával. Egy nap Molly váratlanul megjelent az ajtóm előtt. – Mit akarsz ezzel, hogy Amelia veled éljen? – kérdeztem döbbenten.
– Amelia az én lányom, és vele szeretnék lenni. Tanner most már készen áll rá, hogy megismerje. Ő az apja… – folytatta Molly, mielőtt újra mélyen megrázta volna a világomat.
Egy feszült, érzelmekkel teli pillanatban Molly könnyedén megjegyezte:
– Tanner az apja. Én vagyok az anyja, és most már helyre kell hoznunk a dolgokat. Amelia igazi családra vágyik, és mi most már készen állunk erre.
Nem tudtam visszatartani az indulataimat:
– Tanner nem az apja. Én vagyok az apja. Én neveltem fel, amikor te magára hagytad – válaszoltam megvetéssel a hangomban.
– Mark, ne csináld ezt. Ha muszáj, bíróságra viszem az ügyet. Ő az én gyerekem. Tannerrel jegyben járunk, és Amelia végre boldog lesz a valódi családjával – folytatta Molly magabiztosan.
– Akkor találkozunk a bíróságon – zártam le a vitát, majd kidobtam Mollyt a házamból. Amelia, aki addigra már majdnem tinédzser volt, észrevette az aggodalmamat. Az ügyvédeim azt tanácsolták, próbáljunk meg peren kívül megegyezni, mert a bíróságok gyakran az anyának kedveznek.
De hogy támogathatná egy bíró Mollyt, aki évekkel korábban magára hagyta a lányát? Az én nevem szerepelt Amelia születési anyakönyvi kivonatán, és én neveltem fel. Én voltam az egyetlen apja. Az ügyvédei könyörtelenek voltak, és a harc kegyetlen volt. Végül Amelia vallomása döntött.
– Csak egy apám van – mondta, rám mutatva. – Az anyukám évekkel ezelőtt azt mondta, hogy megbánta, hogy megszülettem, majd elment. Nem akarok vele élni.
Szerencsére a bíró figyelembe vette a lányom szavait, pedig az ügyvédeim nem számítottak erre. A döntés szerint teljes felügyeleti jogot kaptam, Molly pedig hétvégi láthatási jogot. Bátorítottam Ameliát, hogy bocsásson meg az anyjának, és próbáljanak kapcsolatot építeni, ami idővel sikerült is.
Ennek ellenére Amelia minden egyes nap elmondta nekem:
– Apa, te vagy a legjobb apa a világon.
### Mit tanulhatunk ebből a történetből?
1. **Értékeld, amid van.** Molly eldobta a családját, és később rájött, hogy nem lehet mindent visszaszerezni.
2. **A felelősség áldozatokat kíván.**
Fiatalon teherbe esni hatalmas változást jelent, ami azt is magában foglalja, hogy le kell mondani a bulikról és a könnyed fiatalkori életvitelről.
**Oszd meg ezt a történetet barátaiddal!** Lehet, hogy feldobja a napjukat, és inspirációt ad nekik.
