Férjhez mentem apám legjobb barátjához, és nem hittem el, mit készített az első éjszakánkra…
Amikor bejelentettem a szüleimnek, hogy összeházasodom Péterrel, apám legjobb barátjával, a reakciójuk teljesen kiszámítható volt.
— Ez eléggé… váratlan, — mondta anyám óvatosan, gondosan megválogatva a szavait.
Apám egy pillanatig hallgatott, majd felsóhajtott, és egyenesen a szemembe nézett.
— Péter jó ember. De biztos vagy benne, hogy ezt akarod?
Habozás nélkül bólintottam. Huszonhét éves voltam, ő negyvenöt. Mindig mellettem állt, támogatott a nehéz időkben, és soha nem árulta el a bizalmamat. Úgy tűnt, senki a világon nem érthet meg engem úgy, mint ő.
Az esküvőnk egyszerű, de meghitt volt, a legközelebbi családtagok és barátok körében. Ennek ellenére mélyen legbelül még mindig volt bennem egy kis bizonytalanság. Szerettem Pétert, megbíztam benne, de mi lesz ezután? Milyen lesz valójában a házasságunk?
Amikor a ceremónia után hazaértünk, a feszültség, amelyet próbáltam figyelmen kívül hagyni, egyre erősödött. Péter nyugodt volt, összeszedett, mintha mindent alaposan előre eltervezett volna.
Amint beléptünk a hálószobába, a tekintetem azonnal a szoba közepén álló asztalra szegeződött.
Rajta egy… dokumentum feküdt.
Megdermedtem.
— Ez meg mi? — kérdeztem, próbáltam nevetni, de a hangom enyhén remegett.
Péter komolyan nézett rám.
— Ez a megállapodásunk, — mondta, és az egyik székre mutatott, ezzel jelezve, hogy üljek le.
Éreztem, ahogy a szívem egyre gyorsabban kezd verni.
— Miféle megállapodás?
Péter leült velem szemben, és összekulcsolta a kezét az asztalon.
— Rájöttem valamire. A házasság nem csupán a szerelemről szól, hanem a kölcsönös tiszteletről és bizalomról is. Azt akarom, hogy tudd, soha nem foglak kényszeríteni semmire, amire nem állsz készen.
Ránéztem, és éreztem, ahogy az érzelmek egyre jobban eluralkodnak rajtam.
— Tehát…
— Tehát soha nem foglak semmire rákényszeríteni, amit nem akarsz, — válaszolta nyugodtan. — Ez nem egy jogilag kötelező dokumentum, hanem egy ígéret. Ígérem, hogy mindig tiszteletben tartom az érzéseidet, a határaidat, a vágyaidat és a félelmeidet. A házasságunk a kölcsönös megértésen alapul majd, nem pedig elvárásokon vagy nyomáson.
Éreztem, ahogy a bennem lévő feszültség kezd oldódni.
— De… te férfi vagy. Neked is megvannak a szükségleteid…
Péter melegen elmosolyodott.
— Természetesen. De számomra az a legfontosabb, hogy te biztonságban érezd magad.
Egész éjjel féltem az ismeretlentől. Próbáltam kitalálni, hogyan alakul majd minden, milyen lesz a közös életünk. És végül megkaptam a legértékesebb dolgot – a tiszteletet.
Anélkül, hogy elolvastam volna a dokumentumot, aláírtam és félretettem. Aztán egyszerűen odabújtam Péterhez, hálásan, hogy egy ilyen ember van mellettem.Ez volt a legjobb első házastársi éjszaka. Talán nem volt tele szenvedéllyel, de tele volt megértéssel.
