Igor Woronow története egy olyan idősorozaton alapul, amely a nehéz gyermekkor és a felnőtté válás útján vezet. Még fiatal korában, miután szülei tragikus módon meghaltak, egy állami árvaházban nőtt fel. Az élete azonban teljesen megváltozott,
amikor Anna Iwanowna és Stepan Fjodorowitsch Woronow magukhoz vették. Stepan, aki maga is kemény körülmények között nőtt fel árvaságban, azt szerette volna, ha Igor megérti a kemény munka és a fegyelem fontosságát.
Azt kívánta, hogy a fiú egy olyan férfivá váljon, aki képes helytállni az életben, és soha ne adja fel. Igor hét évesen érkezett a Woronow családhoz, és az emberek, sőt még a falubeliek is, bizalmatlanul tekintettek rá.
Anna Iwanowna azonban, aki szeretetteljes és gondoskodó természetű volt, szívébe fogadta a kisfiút, és segített neki beilleszkedni a családba, valamint a vidéki életbe. Az első évek a tanulásról szóltak – hogyan kell élni a vidéki életet, dolgozni,
segíteni a ház körüli feladatokban, és hogyan kell kapcsolatot építeni a környező világgal. Igor fokozatosan felnőtté vált, és megtanulta, mit jelent „igazi férfivá” válni, ahogyan Stepan mindig tanította.
Igor számára a legfontosabb leckék a kemikálás, a faaprítás és a munka világában való boldogulás voltak. Stepan, aki maga is kemény és szegény körülmények között dolgozott, el akarta érni, hogy Igor megértse: az önállóság és a felelősségvállalás
a legfontosabb a sikeres élethez. Bár Stepan gyakran szigorú és kemény volt, mindig próbálta elmagyarázni, hogy miért fontos az erő és a kitartás. Ahogy Igor tinédzserévé vált, egyre inkább próbálta eltávolítani magát a szülői hatalomtól.
Egyre többször állt ellent apja akaratának, és szabad idejét inkább a folyóparton vagy barátokkal töltötte. Anna Iwanowna próbálta neki elmagyarázni, hogy Stepan csak jót akar, és hogy az apja arra tanítja őt, hogy erős személyiséget építsen.
Bár Igor nem mindig értette meg a szigorú oktatást, idővel belátta, hogy Stepan mindent szeretettel tett. Ahogy felnőtté vált, Igor úgy döntött, hogy technikai pályára lép. Jelentkezett egy műszaki intézetbe, és bár Stepan pénzügyi
aggályai miatt nem támogatta teljesen, végül belátta, hogy Igor elkötelezett. A fiú nyáron keményen dolgozott a fűrésztelepen, hogy pénzt keressen az iskola költségeire, és végül elindult az új városi élet felé.
Az első napja az iskolában vegyes érzésekkel töltötte el, hiszen izgalmas volt, de ugyanakkor félelmetes is. Évek kemény munkájával és tanulmányokkal Igor végül hazatért, és egy gyárban dolgozott. Lépésről lépésre egyre magasabbra került a ranglétrán,
és végül kulcsszereplővé vált a gyárban. Stepan, aki látta fiát távolról, alig hitte el, hogy az a kisfiú, akit valaha szigorú kézzel nevelt, most egy magabiztos és sikeres férfi lett. A büszkeség és az öröm mellett azonban volt benne egy kis szomorúság is,
mert tudta, hogy Igor most már saját életét éli, és kevesebb időt fog tölteni a családjával. Igor, miközben a gyárban dolgozott, fokozatosan átvette a vezető szerepet. A nagy változást azonban egy váratlan esemény hozta: egy napon egy
osztályvezető meghívta őt egy megbeszélésre, és ajánlatot tett neki a gyárvezetői posztra. Igor elfogadta a kihívást, és egyre inkább elmélyült a vállalat vezetésének összetett feladataiban. Bár Igor sosem tért vissza teljesen a szülői házba,
mindig ott volt, ha meg akarta osztani a gondolatait, vagy ha pihenésre volt szüksége. Anna Iwanowna és Stepan, bár már ritkán látták, büszkén figyelték fia sikerét. Egyik este, miközben Stepan és Igor a kertben ültek, a férfi egy hosszan tartó csend után végre megszólalt:
„Talán túl szigorú voltam veled.” Igor, aki sosem panaszkodott, csak ennyit válaszolt: „Megtanítottál arra, hogy erős legyek, apa. Köszönöm.” A váratlan halál azonban mindent megváltoztatott. Stepan, aki hirtelen és csendben hunyt el,
mély fájdalmat okozott Igornak. Bár tudta, hogy apja már idősebb és gyengébb volt, sosem gondolta volna, hogy ennyire hamar eljön ez a pillanat. Stepan temetésén Igor rengeteg érzést élt át: fájdalmat, de ugyanakkor hálát is, amiért mindent megtanult tőle.
A temetést követően Igor átvette a család irányítását. Ráébredt, hogy most már ő az, aki a családi hagyományokat tovább kell vinnie, és az apjától tanult értékeket kell továbbadnia. Sok évvel később, miközben már saját családot alapított és gyárvezető lett,
Igor visszagondolt arra, amit Stepan tanított neki. Az apjától tanult szigor és fegyelem volt a sikerének alapja, és tudta, hogy neki is ugyanazokat az értékeket kell átadnia gyermekeinek – nem szavakkal, hanem a saját karaktere erejével és a szívében rejlő szeretettel.
