Most 52 éves vagyok. És nincs semmim. Nincs feleségem, családom, gyerekem, munkám – nincs semmim…
A nevem Viktor. A feleségemmel 30 évet éltünk együtt. Mindig én biztosítottam a család megélhetését, a feleségem pedig a háztartást vezette. Nem akartam, hogy dolgozzon. Elégedett voltam, hogy otthon van. De idővel kezdett idegesíteni.
Tiszteletben tartottuk egymást, de a szerelem kihűlt. Azt hittem, ez normális. Nekem megfelelt. Aztán minden megváltozott. Egy este egy bárban találkoztam Krisztinával. 20 évvel fiatalabb volt nálam. Gyönyörű, kedves és szórakoztató volt. Mint egy valóra vált álom.
Elkezdünk találkozgatni, és hamarosan a szeretőm lett. Két hónap múlva rájöttem, hogy nem akarok tovább hazudni a feleségemnek. Nem akartam hazamenni munka után. Megértettem, hogy szeretem Krisztinát, és azt akarom, hogy ő legyen a feleségem.
Néhány nappal később elmondtam az igazságot a feleségemnek. Nem csinált jelenetet. Nyugodt maradt. Azt hittem, ő sem szeret már, ezért fogadta ilyen nyugodtan. De most már értem, mennyire megbántottam Máriát.
Elváltunk. Eladtuk a lakást, amelyben sok évet töltöttünk együtt. Krisztina ragaszkodott hozzá, hogy ne hagyjam az exfeleségemre a lakást. Így is tettem. Mária egy garzonlakást vett magának. Én a megtakarításaimból egy kétszobás lakást vettem Krisztinának.
Nem segítettem az exfeleségemnek, még egy fillért sem adtam neki. Tudtam, hogy nincs pénze, és nem fog azonnal munkát találni. De akkor ez hidegen hagyott. A fiaim nem akartak beszélni velem. Úgy érezték, hogy elárultam az anyjukat, és ezt nem tudták megbocsátani.
Abban az időben nem érdekelt. Krisztina terhes volt, és türelmetlenül vártuk a gyermek születését. Hamarosan megszületett a fiunk. De a fiú sem rám, sem Krisztinára nem hasonlított. A barátaim kételkedtek benne, hogy az én gyerekem. Nem akartam hallgatni rájuk.
Az élet Krisztinával nem alakult jól. Sokat kellett dolgoznom, gondoskodnom a házról és a gyerekről. Krisztina csak pénzt követelt, és folyton valahova eljárt. Otthon rendetlenség volt, és sosem volt főtt étel. Hajnal három vagy négy körül ért haza, alkoholillatot árasztva, és a legapróbb dolgokon is veszekedést kezdeményezett.
Végül elveszítettem az állásomat. Fáradt voltam, mérges, és rosszul végeztem a munkámat. Három évig így éltem. Aztán a bátyám, aki sosem kedvelte Krisztinát, és kételkedett benne, hogy a gyerek az enyém, rávett, hogy csináltassak DNS-tesztet. Kiderült, hogy nem az én fiam.
Azonnal elváltunk, amint ez kiderült. Ez idő alatt semmilyen kapcsolatban nem voltam sem a feleségemmel, sem a fiaimmal. A Krisztinával való válás után elhatároztam, hogy visszatérek az első feleségemhez. Vettem virágot, bort, süteményt, és elmentem hozzá. Kiderült, hogy Mária már nem lakik ott. Az új tulajdonos megadta az új címét.
Elmentem oda. Egy férfi nyitotta ki az ajtót. Kiderült, hogy Mária jó állást talált, és hozzáment egy kollégájához. Boldog volt, és jól érezte magát.
Egy idő után találkoztam vele egy kávézóban. Megkértem, hogy jöjjön vissza hozzám. Úgy nézett rám, mint egy bolondra, és elment. Most már értem, milyen hibát követtem el. Mit akartam? Mit értem el? Miért hagytam el a feleségemet, és vettem el egy fiatal lányt?
Most 52 éves vagyok. És nincs semmim. Nincs feleségem, munkám, és még a fiaim sem akarnak beszélni velem. Elveszítettem mindent, ami a legértékesebb volt számomra. És ez kizárólag az én hibám. Sajnos ezt a hibát soha nem tudom jóvátenni…
