Mi történik, amikor az agy nem mutat aktivitást, mégis a betegek élénken visszaemlékeznek eseményekre a halálközeli élmények során? Tudósok, mint Dr. Pim van Lommel azt állítják, hogy a tudat nemcsak, hogy fennmarad, hanem ki is tágul, ezzel olyan mély kérdéseket vetve fel, amelyek az agytól való függetlenségét sugallják. Vajon a kvantummechanika rejti a kulcsot?
A kutatások azt mutatják, hogy a kvantuminformációk az agy mikrotubulusaiban túlélhetik a halált, és szétszóródhatnak az univerzumban, vagy akár egy másik testbe is bejuthatnak.
A Perceptuális Tanulmányok Osztálya dokumentálta olyan esetek sorát, ahol gyerekek hihetetlen pontossággal emlékeztek vissza előző életeikre, és a születési rendellenességek összefüggésbe hozhatók a korábbi életükben szerzett sebekkel.
Vajon ez a reinkarnációra utal, vagy inkább egy mélyebb kozmikus kapcsolatra? Ha a tudat megelőzi az univerzumot, ahogy egyesek állítják, vajon a lélek a létezés eredetéhez köthető?
Bruce Greyson professzor, a Virginiai Egyetem Perceptuális Tanulmányok Osztályának vezetője szerint a halálközeli élmények a szívmegállásos betegek 10%-ánál fordulnak elő.
Amikor ezek a betegek visszanyerik tudatukat, képesek pontosan leírni mindent, ami körülöttük történt, miközben eszméletlenek voltak. Meglepő módon, a halálközeli élmények sok esetében az EEG mérések és egyéb orvosi bizonyítékok azt mutatják, hogy a beteg agyában nem volt aktivitás ezek alatt az élmények alatt.
Dr. Pim van Lommel, a halálközeli élmények szakértője a Rijnstate Kórházban (Hollandia) egyetért ezzel a nézőponttal. Azt állítja, hogy a halálközeli állapotban „a betegek nemcsak, hogy tudatában maradnak, hanem a tudatosságuk több mint valaha tágul.
Kivételes világossággal gondolkodhatnak, élénken felidézhetik gyermekkori emlékeiket, és mély kapcsolatot érezhetnek mindenkihez és mindenhez körülöttük, miközben az agyuk nem mutat aktivitást.”
Peter Fenwick professzor, a King’s College London Pszichiátriai Intézetének munkatársa szerint: „Ha bizonyítást nyer, hogy az emberek tudat alatt is képesek információkat fogadni, miközben eszméletlenek és testükön kívül vannak, az egyértelmű bizonyíték lenne arra, hogy a tudat független az agytól.”
Talán az ilyen körülményekből származik a lélek fogalma. Ősidők óta az emberek, akik testükön kívüli élményeket éltek át, úgy vélték, hogy szellemük a fizikai formájuktól elválik ezekben a pillanatokban. E meggyőződés vezetett ahhoz a hithez, hogy létezhet élet a fizikai testeken túl.
A lélekkel kapcsolatos legmeglepőbb tudományos bizonyítékok a kvantummechanikából származnak, különösen a tudatot előidéző szubatomi jelenségek vizsgálatából. A hagyományos nézetek szerint tudatunk egy milliárdokból álló neuronhálózat terméke.
Azonban Stuart Hameroff professzor (University of Arizona, USA) és Roger Penrose professzor (University of Oxford, UK) egy olyan elméletet javasoltak, amely szerint a tudatosság a kvantum számítások terméke, melyek az agy sejtjeiben található mikrotubulusokban zajlanak.
Korábban sokan úgy vélték, hogy ilyen mechanizmus nem létezhet, mert a korai kvantumszámítógépek rendkívül hideg környezetben működtek, míg az agy hőmérséklete magas. Azonban az elmúlt öt év kutatásai azt mutatták, hogy a kvantummechanika számos nem hideg biológiai folyamatban is szerepet játszik, például a fotoszintézisben.
Anirban Bandyopadhyay, a Japán Nemzeti Anyagtudományi Intézet kutatója egy olyan tanulmányt tett közzé, amely szerint a kvantuminformációk, vagyis a kvantumbitek koherenciája megmaradhat még a sejt mikrotubulusaiban lévő magas hőmérséklet mellett is.
Ez a koherencia a mikrotubulusok között biológiai energiával fenntartható. Amikor a vér- és oxigénellátás megszűnik, a koherencia eltűnik, de a kvantuminformáció nem vész el. Az információ szétszóródhat az univerzumban, és valamilyen formában fennmaradhat.
Ha a beteg újraéled, az agy visszanyerheti ezt az információt. Ez magyarázatot adhat arra, miért képesek azok, akik halálközeli élményeket éltek át, érzékelni a környezetüket, miközben eszméletlenek voltak.
Ha ez a hipotézis igaz, felvetődik a kérdés: honnan származik a tudatot alkotó kvantumfolyamat? Penrose professzor és néhány tudós szerint ez a folyamat a Nagy Bummig vezethető vissza. Ebben a nézetben mindenféle tudatosság egyszerre keletkezett az univerzummal. Ha létezik lélek, akkor az lényegében a kozmosz eredetéhez kapcsolódhat.
Penrose professzor elmélete arra utal, hogy létezhet egy mechanizmus, amely lehetővé teszi, hogy a tudat még a fizikai test halála után is fennmaradjon. De hová megy? Hameroff professzor szerint: „Ha a beteget nem élesztik újra, a tudat belép az univerzumba, és idővel egy másik testbe szívódhat fel.”
A DOPS jelenleg körülbelül 1400 ilyen jelenséggel dokumentált esetet tart nyilván. A legtöbb eset gyermekekről szól, akik élénken emlékeznek előző életeikre. Ezek a gyerekek képesek elmondani, hogy kik voltak, hol éltek, mit csináltak, hogyan néztek ki, és számos más részletet.
Ian Stevenson, Amerika egyik vezető pszichiátere és a DOPS alapítója 1960-ban kezdte gyűjteni a korábbi életekről szóló történeteket. A nyilvántartásaiban olyan esetek is szerepelnek, ahol gyermekek születési rendellenességgel születtek, amelyek összhangban álltak azokkal a sebekkel, amelyeket előző életükben szenvedtek el.
Néhányan mély félelmet éreztek olyan tárgyak vagy események iránt, amelyek a múltbeli halálukhoz kötődtek.
Stevenson és kollégái soha nem állították, hogy a reinkarnáció feltétlenül megtörténik.
Csupán arra törekedtek, hogy bizonyítékokat gyűjtsenek annak lehetőségére. A tudományban ilyen bizonyítékok soha nem biztos, hogy elegendőek ahhoz, hogy bizonyítsák az emberi lélek létezését a test halála után, vagy annak későbbi reinkarnációját egy új testbe. Azonban ez nem jelenti azt, hogy kategorikusan elutasíthatjuk a lélek létezését.
