A nagycsaládos szülők, Ais Malikov és Golsirin Derbenyova egyedülálló és szeretetteljes módon nevelnek harminc gyermeket. Családjuk mindig is tágas volt, hiszen már a kezdetekkor is hat gyermekük volt.
Ahogy teltek az évek, a gyerekek felnőttek, elköltöztek, és saját családot alapítottak. Ekkor kezdődött el a változás: a ház, amely egykor tele volt élettel, hirtelen üressé vált. Golsirin szerint a ház elvesztette varázsát, hiszen a gyerekek elhagyták őt és Aist.
Ekkor egy fontos döntés született: Golsirin felvetette a férjének, hogy fogadjanak örökbe gyerekeket. Kezdetben mindketten aggódtak a lépés előtt, hiszen idegen gyerekekről volt szó, és nem tudták, hogyan fogják megoldani a kihívásokat. Azonban a vágy, hogy szeretetet és törődést adjanak azoknak, akiknek arra igazán szükségük van, segítette őket a döntés meghozatalában.
2011-ben végül örökbe fogadták két kislányt. A kezdetekben sok kérdés és bizonytalanság merült fel bennük, de ahogy a gyerekek beléptek az életükbe, egyre inkább úgy érezték, hogy ez a lépés a helyes döntés. Golsirin elmondta, hogy amikor a lányok először hozzájöttek, még nem tudták, hogyan viselkedjenek velük, hiszen nem ismerték őket.
A kislányok zavarodottan turkáltak a szekrényekben, rendezgették a dolgokat, mintha saját otthonuk lenne. Ám szépen lassan megbarátkoztak, és azonnal anyának és apának kezdték őket szólítani. Az egyik kislány így fogalmazott: „Minden gyerek szeretne egy anyát és egy apát.”
Ahogy teltek az évek, újabb gyerekek csatlakoztak a családhoz, és a legkisebbek közül többen egyszerre érkeztek, mint például 2022 tavaszán, amikor egy négyes testvérpár csatlakozott hozzájuk. A családban gyakran előfordul, hogy egyszerre több gyermeket fogadnak örökbe, hogy ne kelljen szétválasztani őket.
Ais Malikov, a családapa szerint a fiúkkal könnyebben alakult ki a kapcsolat, míg a lányok inkább Golsirinnel voltak szorosabb kapcsolatban. De mindenki tudja, hogy a legfontosabb a bizalom.
A házban szigorú fegyelem van, de mindenki tudja, hogy melyik házrészt felügyeli. Ildar, Ais és Golsirin fia, aki már kilenc éve része a családnak, elmondta, hogy a kezdeti nehézségeken túl végül megértette, hogy itt bizalom van, és most már bármelyik testvérével megoszthatja az érzéseit, örömeit és bánatait.
A közös időtöltések szerves részét képezik a család életének. A gyerekek sok időt töltenek horgászással és segítenek a ház körüli munkákban. Golsirin úgy fogalmazott, hogy ünnepekkor a ház szinte olyan, mint egy méhkas: ide jönnek a már felnőtt gyerekek és az unokák is, hogy közösen töltsenek időt a család minden tagjával.
Mindkét szülő elmondja, hogy nem érzik magukat az életkoruknak megfelelően. Ais most 58 éves, de Golsirin inkább nem árulja el életkorát.
A gyerekek folyamatosan fiatalos energiát adnak nekik, és Ais úgy véli, hogy a legfontosabb az, amit a gyerekekért tehet: segíteni nekik, hogy megtalálják a boldogságukat, talpra álljanak és megtanulják a házimunkát, a munkát, és elérjék a saját céljaikat. A legnagyobb örömük számukra, ha látják, hogy a gyerekek boldogok és sikeresek lesznek.
