Szia, én Nikki vagyok, és van egy történetem arról, hogy néha a karma egy kis segítségre szorul.
Amikor a volt jegyem, Márk, egy elegáns étteremben egy másik nővel ült, egyszerűen nem bírtam megállni, hogy ne használjam ki ezt az alkalmat, hogy egy kis bosszút álljak.
Öt évvel ezelőtt Márk felbontotta az eljegyzésünket, mert azt mondta, hogy „nem vagyok elég jó” miután előléptették a munkájában. Ő valaki kifinomultabbat akart. Nagyon fájt, de végül túltettem magam rajta.
Térjünk vissza a múlt szombatra: 35 évesen, egyedül, egy új étteremben találtam Márkot. Ekkor úgy döntöttem, hogy itt az ideje egy kis szórakozásnak.
Megkértem a pincért, hogy küldjön egy palack pezsgőt egy üdvözlő kísérő üzenettel:
„Márknak, aki mindig beéri a második legjobbal.”
A férfi arca elvörösödött, a vele lévő nő pedig tanácstalanul nézett rá.
Ezután egy olyan ételt küldtem neki, amire allergiás, egy újabb üzenettel:
„Csak egy emlékeztető, hogy mire nem vagy képes.”
Márk próbálta magyarázni a feleslegesen egyre idegesebb nőnek.
A végső lépés következett, így felhívtam a barátnőmet, Sárát. Ő úgy tett, mintha hangosan felismerné Márkot:
„Hogy van a menyasszonyod? Végre beleegyezett, hogy nyitott kapcsolatban legyetek?”
Márk kísérője, Klára, kétségbeesetten elmenekült.
Nem bírtam ellenállni, odamentem Márk asztalához, és kedvesen rámosolyogtam.
„Szia, Márk, talán mégsem voltam olyan „nem elég jó”, ugye?”
Diadalmasan távoztam az étteremből.
Néhány nap múlva hallottam, hogy Klára szakított Márkkal.
A bosszú tényleg elégedettséggel tölthet el, főleg egy kis megaláztatással fűszerezve. Köszönöm, hogy elolvastad!
