A szájkosármaszkok (angolul “scold’s bridle”) hagyománya, amelyek nagy orrnyúlvánnyal, fogazott szájrésszel, csuklós nyakgyűrűvel és a fejtetőn elhelyezett csengővel rendelkeztek, valószínűleg Németországban kezdődött az 1550 és 1800 közötti időszakban.
Ezek a szájkosarak, amelyeket “branks” néven is ismertek, a 16. században jelentek meg Nagy-Britanniában, majd elterjedtek Észak-Európában, többek között Németországban.
A történeti feljegyzések szerint ezek az eszközök főként nőkkel szemben alkalmazott, nőgyűlölő büntetési módszerként szolgáltak, olyanokat célozva, akiket pletykálással vagy zsörtölődéssel vádoltak – bár bizonyítékok vannak arra is, hogy férfiakon is alkalmazták őket.
A “scold” (magyarul kb. “civakodó” vagy “zsémbes”) kifejezés jogi fogalomként is használatos volt, olyan személyeket jelölve, akik szavaikkal megzavarták a közrendet – például veszekedéssel, részegeskedéssel vagy rágalmazással.
A maszkok nemcsak megalázták viselőjüket, hanem a beszédet is megakadályozták, tükrözve a társadalom azon törekvését, hogy elhallgattassa a szókimondó nőket vagy azokat, akik nem igazodtak a társadalmi normákhoz. Férfiak esetében ezek az eszközök általában káromkodás büntetéseként vagy rabok megfékezésére szolgáltak.
Jelentős nemi különbségek voltak az ilyen büntetések alkalmazásában. A férfiakat gyakrabban állították pellengérre vagy zárták kalodába, míg a nőket általában nyilvánosan vonultatták végig a városon ezekkel a díszes maszkokkal, amelyeken olykor állati vonások is megjelentek, hogy tovább megalázzák őket.
Ez a konkrét példa egy csengőt is tartalmaz, amely plusz zajjal hívta fel a figyelmet a viselőjére. A legtöbb szájkosár gágokat tartalmazott – néha tüskékkel –, amelyeket a szájba helyeztek, hogy akadályozzák a nyelv mozgását.
A szájkosármaszkok használatáról kevés dokumentáció maradt fenn, ami talán annak is köszönhető, hogy Angliában illegális kínzási módszernek minősült. Ennek ellenére vannak feljegyzések az alkalmazásukról egészen az 1800-as évek közepéig.
Ezt a konkrét darabot 1935-ben vásárolták egy aukción Sir Henry Wellcome múzeumi gyűjteménye számára, bár keveset tudni annak pontos történetéről.
