Fiam és én látjuk az elhunytakat. Az évek során rengeteg természetfeletti dolog történt velünk. Láttam angyalokat, démonokat is, és többször megjelent álmomban a Halál. Nem vagyok híve, soha nem is voltam.
A fiúm szintén lát kísérteteket. Néha, amikor alszik, azt meséli, hogy a mennybe megy, ott látja Istent és Jézust. Mindent részletesen elmond ébredése után, mintha valóban ott lett volna.
Annyi mindent láttunk és éltünk már át, hogy az emberek nem hisznek nekünk. Azt mondják, kitaláljuk, túlzunk. De nem így van. Bárhová megyünk, akár egy házba, akár egy utcára, mindig hallunk vagy látunk valamit. Mindig.
Mintha látnók lennénk, vagy valami hasonló, de én ezt nem fogadom el. Nem akarom ezt az adományt. Egyszer egy asszony, aki úgy tűnt, boszorkány, beszélt erről.
Azt mondta, erős képességem van, és ha akarom, még jobban fejleszthetném. De én nem akarom. Félek tőle. A fiam talán egyszer még elfogadja. Ő nem fél tőlük. Amikor lényeket lát, beszél hozzájuk, követi őket.
Én nem. Én csak annyit mondok nekik, hogy nem tudok segíteni, hagyják békén. És akkor ott maradnak… az ajtómbán, hajnalban, néznek. Néha napokig ott maradnak. Néha percek alatt eltűnnek. De mindig visszajönnek.
Én pedig csak nyugodtan akarok aludni.
