Amikor valaki az életének utolsó szakaszához érkezik, a teste fokozatosan lelassul, majd leáll.Ez a folyamat hónapokkal a halál előtt is megkezdődhet, ám az utolsó 24 órában olyan változások történnek, amelyek különösen intenzívek lehetnek a családtagok számára.
Az egyik legismertebb és egyben legnyugtalanítóbb jelenség ebben az időszakban a „halálhörgés” néven ismert hang.Ez a furcsa és aggasztó hang akkor keletkezik, amikor a haldokló már nem képes lenyelni a nyálát vagy egyéb váladékait, így ezek lassan felhalmozódnak a torok hátsó részében és a légutakban.
A légzés ilyenkor megváltozik, sokszor hörgő, gurgulázó, nedvesen csattogó hang hallatszik minden levegővételnél.Bár a hang elsőre sokkoló lehet, fontos tudni, hogy a haldokló nem szenved tőle, és nem érez fájdalmat. Ez nem más, mint a test természetes válasza az elmúlásra.
Hospice nővérek szerint ilyenkor gyakran megjelenik a láz is, mivel a szervezet már nem tudja szabályozni a testhőmérsékletét.A test melege ingadozhat, a bőr kipirulhat vagy hűvössé válhat – mindez a folyamat természetes része.
A halálhörgés megjelenése után általában körülbelül egy nap van hátra.Vannak esetek, amikor ez az idő rövidebb, máskor hosszabb, főként attól függően, hogy a beteg milyen környezetben van – otthoni hospice-ellátásban gyakran tovább tart.
Bár magát a hangot teljesen megszüntetni nem lehet, vannak módszerek, amelyekkel enyhíthető annak intenzitása.Ha a haldoklót az oldalára fordítjuk, az segíthet a váladék természetes lefolyásában. A fej enyhe megemelése is hasznos lehet.
A száj nedvesítése puha, vizes pálcikával kényelmet nyújthat, és ha van rá lehetőség, orvosi eszközzel a váladék elszívása is szóba jöhet.Az is segít, ha korlátozzuk a folyadékbevitelt, mivel a túl sok folyadék fokozhatja a váladékképződést. Egyes orvosok speciális gyógyszereket is javasolhatnak, amelyek csökkentik a váladék mennyiségét.
Fontos, hogy a családtagok tudják: a hang, bármilyen ijesztő is, nem a szenvedés jele. Ez a búcsúzás csendes, ám kifejező része.Ha tudatosan és nyitottan állunk hozzá, ha jelen vagyunk, szeretettel és elfogadással kísérjük szerettünket,akkor nemcsak őt segítjük a békés átmenetben, hanem magunknak is megadhatjuk azt a lelki nyugalmat, amelyre ilyenkor annyira szükség van.
