Marina idegesen járkált fel-alá a nappaliban, miközben mély gondolatokba merült. Különféle érzések gyötörték: a zűrzavarral és belső feszültséggel teli szorongás.
Minden, amit elképzelt, másképp alakult, és most fogalma sem volt, mit tegyen.
Másnap, mikor elment a notáriushoz, váratlan hír érte: fél évvel korábban meghalt az apja, akivel már régóta nem tartották a kapcsolatot.
Kiderült, hogy az apja végrendelete szerint ő örökölte a családi éttermet, míg a többi vagyon az apja második házasságából származó gyerekei között lett elosztva — akikről Marina eddig egyáltalán nem tudott.
Első reakciója az volt, hogy azonnal lemond az örökségről.
Hiszen neki teljesen más tervei voltak. Két hét múlva már Németországban kellett volna lennie, ahol ott várta Kresztján — a férfi, akivel életét akarta összekötni.
A kapcsolatuk nem volt tipikus romantikus történet. Inkább üzleti jellegű volt:
Kresztján olyan feleséget keresett, aki nemcsak vonzó, hanem művelt is, és segíthet neki a társadalmi helyzete előmozdításában,míg Marina egy gazdag, intelligens férjben remélte, hogy támogathatja majd ambiciózus terveit.
Azt tervezte, hogy Németországban szépségszalonokat nyit, ahol már híres sminkes volt. De az apjától örökölt étterem mindent megváltoztatott.
Az anyja azonban határozottan arra ösztönözte, hogy fogadja el az örökséget, ami meglepte Marinat.
— Ne siess, Marikám, gondold át alaposan a döntést — mondta Inna Pavlovna lágy hangon.
— Miért kéne nekem ez? Semmi szükségem nincs rá! — háborgott Marina.
— Ne pörögj, hallgass rám. Az apád nem az egyetlen, aki így döntött. Az emberek szeretnek… mind a férfiak, mind a nők. Még ha kapcsolatban is élnek, — tette hozzá filozofikus hangnemben az anyja.
— Anyu, te véded őt? Te mindig azt mondtad, hogy ő egy áruló és gazember! — kiáltott Marina, nem hittek a saját fülének.
Inna Pavlovna odament az ablakhoz, és hosszú csend után elmondta:
— Nem védem őt. Csak azt mondom, hogy én is hibás vagyok. Túl erősen szerettem Szergejt, a féltékenységem és túlzott elvárásaim eltaszították őt.
Aztán megtiltottam neki, hogy veled tartson. Fájt, és nem akartam, hogy közelebb kerüljetek egymáshoz.
Marina megdermedt, megdöbbenve az őszinteségtől.
— Ő mindig segített nekünk anyagilag — folytatta az anyja. — Ennek köszönheted, hogy olyan jó oktatásban részesültél. De nem engedtem, hogy együtt legyetek. Bocsáss meg nekem ezért a hazugságért.
Ez a vallomás Marina számára valódi sokk volt. Mindig is önzőnek tartotta az apját, úgy gondolta, hogy a szerelem csak csalódást okozhat, és hogy a bizalom csupán egy luxus.
Most viszont az egész múltja teljesen új értelmet nyert. Nem mondott le az étteremről, de úgy érezte, mintha egy elágazásnál állna, és nem tudja, merre menjen.
Mi a jobb döntés? Rábízni egy szakemberre az étterem vezetését, miközben elutazik Németországba, vagy maradni, és rendezni a dolgokat itthon?
Kresztján, miután megtudta a helyzetet, nyilvánvalóan nem örült a híreknek.
— Marika, tudod, hogy a családom nem fogja elfogadni, ha tovább halasztjuk az esküvőt? — mondta hűvösen.
— Persze, Kresztján. Megpróbálom gyorsan elintézni, ne aggódj — válaszolta, próbálva nyugodtnak maradni.
— Megfontoltad már, mi lesz az étteremmel? Eladod?
— Még nem tudom. Előbb szeretném megnézni a helyszínt, felmérni a helyzetet. Lehet, hogy jó üzlet.
— Ésszerű. Ha tényleg jól jövedelmez, akkor érdemes megtartani. De ne húzd túl sokáig.
Miután beszélt a vőlegényével, Marina valami furcsa érzéssel telt meg, mintha felelősségre vonták volna. Hogy elterelje a figyelmét, beírta az étterem nevét a keresőbe.
Először a belső terek fényképei keltették fel a figyelmét — kellemes benyomást tettek. Aztán átment a véleményekre. A legtöbb kommentár pozitív volt, de néhány sor felkeltette a figyelmét.
„Soha ne dolgozzatok itt! Az irányítás állandóan furcsa ellenőrzéseket tart, és késlekednek a fizetésekkel” — írta egy felhasználó. Más munkatársak is panaszkodtak az igazságtalan bánásmódról és a titokzatos ellenőrzésekről.
Marina becsukta a laptopját, és érezte, hogy kíváncsiság ébred benne.
„Mik azok a furcsa ellenőrzések?” — gondolkodott, nem találva nyugalmat. Ez a gondolat olyan volt, mint egy zümmögő légy, amely nem hagyja nyugodni.
— Mi lenne, ha… — Marina leült a kanapéra, és gondolkodóan nézett előre.
— Miért kell neked ez? — kérdezte meglepetten az anyja, miközben felhúzta a szemöldökét.
— Nem is tudom. Csak szeretném megérteni, mi történik odabent.
— Tényleg? Mosogatni mindenkinek? — Inna Pavlovna fintorgott, mintha valami undorítót ajánlottak volna neki.
— Igen. Mosogatni fogok. Miért lenne ez a legjobb módja annak, hogy átlássam a helyzetet?
— Hm, tényleg az apádra emlékeztetsz. Ő is szeretett más megoldásokat találni a problémákra, — ismerte el az anyja egy kis szünet után.
Marina nem szólt semmit, miközben észrevette, hogy még mindig fáj neki a volt férje elvesztése. De az idő segít, és a seb lassan begyógyul.
A tükör előtt alaposan megnézte magát, és elégedetten bólintott.
— Na, mi a véleményed, anyu, így rendben van?
— Jaj, te már negyvennek nézel ki! Ez valami szörnyű!
— Tökéletes! — örvendezett Marina.
— Gondolj át még egyszer, kicsim. Biztos vagy benne, hogy ezt akarod?
— Ne aggódj, minden rendben lesz. Meg fogom oldani.
Az étterem előtt megállt Marina, és elámult a gyönyörű épület látványától és a hibátlanul ápolt udvartól. Belépve elkezdett körülnézni. Azonnal egy fiatal nő közelített hozzá:
— Valakit keres? Még zárva vagyunk.
— A mosogatói állással kapcsolatban jöttem.
— Értem. Kísérem az igazgatóhoz, Alekszey Szergejevicshoz.
„Hát, kíváncsi leszek megismerkedni ezzel a despotával, aki valószínűleg az összes ellenőrzést intézi” — gondolta Marina.
— Tényleg igaz, hogy itt szörnyű ellenőrzések vannak? — kérdezte a kísérőt.
— Honnan tudtad? Olvastál véleményeket? Azokat azok írják, akik pénzt akarnak anélkül, hogy bármit is tennének. Igen, vannak ellenőrzések, de inkább a szakmai tesztek. Nélkülük nem tudnánk fenntartani ezt a szintű szolgáltatást.
Marina megdöbbent. Az ő fejében egy megfélemlített személyzet élt, de most egy egészen más történetet hallott.
— De… hogyan történik mindez? — kérdezte kíváncsian.
— Hát, ha tényleg érdekel, egy nap megmutathatom. Miután dolgoztál egy kicsit.
Marina elmosolyodott. Kezdett megbizonyosodni arról, hogy talán mégis érdemes befektetni az étterembe.
— Rendben, elkezdem.
