Amikor Lily tanára, Evans asszony látta, hogy a tízéves kislány habozik elhagyni az iskolát a mostohapapájával, aggodalom kezdett eluralkodni rajta.
Lily általában vidám és lelkes tanuló volt, de azon a napon nyugtalanul tűnt.
Szorosan markolta a hátizsákját, és körbenézett, mintha valaki mást keresett volna.
„Gyere, Lily,” mondta Tom, a mostohapapája, egy kicsit túlzottan parancsoló hangon. „Menjünk haza.”
Lily egy kicsit hátrált, arca sápadt lett. „Én… úgy gondolom, hogy megvárom anyát.”
Evans asszony észrevette a félelmet Lily szemében, és úgy döntött, közbeavatkozik. Odament, az ösztöne azt súgta neki, hogy valami nincs rendben.
„Szia, Tom. Minden rendben?” kérdezte nyugodtan, bár a szíve gyorsabban vert.
Tom arca egy pillanatra elkomorult, de erőltetett mosolyt erőltetett magára. „Minden rendben, Evans asszony. Lily anyja kérte, hogy elhozzam őt ma.”
Evans asszony Lilyre pillantott, aki most láthatóan kényelmetlenül érezte magát, egyik lábáról a másikra állva.
„Mondta neked anya, hogy Tom el fog jönni érted ma?” kérdezte kedvesen.
Lily enyhén megrázta a fejét, szemeiben könnyekkel. „Nem… nem mondott semmit.”
Ez volt minden, amit Evans asszonynak hallania kellett. „Lily, mit szólnál, ha visszamennénk egy pillanatra az osztályba? Szerintem jobb lenne biztosnak lenni, hogy minden rendben van, mielőtt elmész,” mondta határozottan, Tomra nézve. „Csak egy perc lesz.”
Tom arca mozdulatlanná vált, és előrelépett, hangja mélyebbé vált. „Evans asszony, nem hiszem, hogy szükség van rá. Lily velem jön.”
De Evans asszony nem hagyta magát megfélemlíteni. Megfogta Lily kezét, egy szigorú pillantást vetett Tomra, és határozottan mondta: „Ragaszkodom hozzá. Nem tart sokáig.”
Bevezette Lilyt az iskolába, szíve hevesen vert. Amikor beértek az osztályba, bezárta az ajtót, és a kislányhoz fordult.
„Kicsim, elmondanád, mi történt? Félsz?”
Lily bólintott, egy könnycsepp futott végig az arcán. „Nem akarok vele menni. Anya nem mondta, hogy elhozza, és… és ő furán viselkedik.”
Evans asszony nem hezitált egy másodpercig sem. Azonnal felhívta az igazgatót, aki értesítette a rendőrséget.
Néhány percen belül megérkeztek az ügynökök, és Evans asszony elmagyarázta nekik a helyzetet. Felvették a nyilatkozatait tőle és Lilytől, hogy rekonstruálják az eseményeket.
Közben Tom kint várt, egyre türelmetlenebben. Amikor meglátta a rendőrséget közeledni, az arca sápadt lett, és próbált észrevétlenül eltűnni.
De az ügynökök megállították őt, és kikérdezték a szándékairól. Egy feszültséggel teli beszélgetés után kiderült, hogy Tomnak agresszív viselkedése volt a múltjában, és már vizsgálták családi problémák miatt.
Nem sokkal később megérkezett Lily anyja, aki megkönnyebbülten, de összetörten látta, hogy lánya biztonságban van.
Erősen megölelte Lilyt, és szívből megköszönte Evans asszonynak és a rendőröknek a gyors beavatkozást.
Később elmondta, hogy soha nem adta meg Tomnak a engedélyt, hogy elhozza Lilyt, és valójában el akarta távolítani őt, mivel a viselkedése egyre kiszámíthatatlanabbá vált.
Evans asszony ébersége révén Lily most biztonságban volt, és a hatóságok be tudtak avatkozni, mielőtt bármi rosszabb történt volna.
Az incidens mindenkiben maradandó nyomot hagyott, de erősítette a köteléket Lily és édesanyja között, akik lépéseket tettek annak érdekében, hogy a jövőben mindketten védve legyenek.
Ami Evans asszonyt illeti, tudta, hogy helyesen cselekedett, és ismét bebizonyította, hogy egy kis bátorságos tett döntő különbséget jelenthet.
