Bence a modern lakásában ült, kávét ivott és tévét nézett. Valaki csengetett az ajtón.
„Ki lehet az?” – morgott elégedetlenül, letette a csészét az asztalra, és elindult ajtót nyitni.
„Anya! Mit keresel itt?” – kérdezte meglepetten Bence, amikor kinyitotta a luxuslakás ajtaját.
Az ajtóban az édesanyja állt, sálba burkolózva, nehéz élelmiszeres táskákat tartva a kezében. Nyilvánvaló volt, hogy fázik.
„Bencém! Valami történt… szükségünk van a segítségedre.”
„Miért nem hívtál fel előtte?”
„A telefonod ki volt kapcsolva.”
„Két telefonom is van. Ez a szám nem működik,” – mondta összeszorított fogakkal, hátranézve, hogy megbizonyosodjon róla, a szomszédok nem látták meg őt.
…Bence Budapestre költözött, elvégezte az egyetemet, és elkezdte a karrierjét. Bankban kapott állást. Nagyon megbecsülte az új környezetét, és szégyellte a vidéki családját. A szülői házba nem tért vissza, a családjával csak nagy ünnepeken tartotta a kapcsolatot. A szülei egyszerű, szorgalmas és jószívű emberek voltak, de a modoruk…
Bence mélyet sóhajtott, próbálva elrejteni az elégedetlenségét.
„Szóval, mi történt?” – kérdezte anyjától.
„Fiam, az unokaöcséd nagyon beteg. Nincs pénzük a kezelésére. Kérlek, segíts nekik,” – mondta az anyja, miközben könnyek gördültek végig az arcán. „A bátyád, amikor egyetemre jártál, szinte a fizetése felét neked küldte.”
Ebben a pillanatban újra megszólalt a csengő. Aznap este Bence egy kis összejövetelt szervezett a kollégáinak.
„Gyere,” – mondta gyorsan, és az anyját a hálószobába vezette. „Ülj itt csendben, és ne mutatkozz senkinek,” – tette hozzá, mielőtt elment ajtót nyitni.
Bence kollégája, Ádám, kicsit korábban érkezett, hogy még beszélgessenek a buli előtt.
„A portás azt mondta, hogy az anyukád megérkezett a faluból, hogy meglátogasson,” – mondta Ádám mosolyogva.
„De azt mondtad nekünk, hogy a szüleid évekkel ezelőtt meghaltak egy utazás során?”
„Nem,” – válaszolt nyugodtan Bence. „Valószínűleg egy idős néni eltévesztette a címet.”
„Egyébként,” – tette hozzá Bence. „Tennél nekem egy szívességet? Ugrás be a boltba, és vegyél valami különlegeset az asztalra. Meghívtam a főnök lányát, Dórát. Van egy olyan érzésem, hogy ebből lehet valami.” – Kacsintott Ádámra, majd becsukta utána az ajtót.
Az édesanyja a hálószobában ült, nem tudta, mit gondoljon.
„Fiam, mit meséltél rólunk?” – kérdezte kétségbeesetten, miközben könnyek újra lecsorogtak az arcán.
„Anya, most ne kezdd! Mennyi pénz kell az unokaöcsém kezelésére?”
„Nagyon sok, fiam! Talán tízezer?” – kérdezte bizonytalanul.
„Szó sem lehet róla. Itt van ötezer, és kérlek, ne zavarj többet.”
Bence gyorsan vett egy visszaúti jegyet az anyjának, betette egy taxiba, és így szólt:
„Meg kell értened, hogy az életem most teljesen más. Most már más emberek vagyunk!”
Késő este, amikor Dóra és Bence bementek a hálószobába, a lány hirtelen megkérdezte:
„Bence, mik ezek az ócska holmik?” – mutatott az elhasznált táskákra, amelyek tele voltak vidéki finomságokkal.
„A házvezetőnő hagyta itt.”
Közben az anyja a vonaton utazott, kinézett az ablakon, és könnyek gördültek végig az arcán.
Nem tudta megérteni, hol hibáztak a fia nevelésében.
