**Patrick titka**
Amikor Jane férje, Patrick egyre többet foglalkozik a telefonjával, mint vele, a nőben felmerül a gyanú, hogy talán megcsalja. A helyzet pedig csak tovább bonyolódik, amikor egy titokzatos gyűrűt talál Patrick autójának ülése alatt.
Az utóbbi időben minden furcsa volt a férjem körül. Patrick, aki mindig nyílt könyv volt számomra, hirtelen rejtélyessé vált. Korábban alig foglalkozott a telefonjával, amikor együtt voltunk, most viszont szinte le sem tette, mintha valami nagy titkot őrizne rajta.
A legtöbb estét egyedül töltöttem vacsorázva, mert Patrick az irodájába zárkózott, mondván, hogy dolgozik. De én hallottam, ahogy halkan beszél valakivel a telefonon.
– Mi folyik itt, Patrick? – kérdeztem két hétnyi távolságtartás után.
– Nagyon sok a munka, Jane – felelte, miközben egyenesen a szemembe nézett. – De hamarosan lenyugszik minden, ígérem.
Régen mindig megosztotta velem a munkájával kapcsolatos dolgokat, de most inkább egy bögre kávéval visszavonult a dolgozószobába.
Nemcsak a távolság volt zavaró kettőnk között, hanem a csend is. Az elhallgatott szavak, amelyek lassan megtöltötték az otthonunkat.
### Egy váratlan felfedezés
Néhány nappal később Patrick felajánlotta, hogy használjam az autóját, amikor reggel panaszkodtam, hogy tankolnom kell, és így elkések a munkából.
– Használd az enyémet, drágám – mondta. – Tegnap este tele tankoltam.
Beszálltam az autóba, belélegezve a bőrkárpitba ivódott ismerős parfümillatot. Miközben beállítottam az ülést, valami különös dologra bukkantam.
Egy kis bársony doboz. Benne egy csodaszép gyűrű.
Nem az enyém volt. Ez biztos.
De mégis volt benne valami ismerős. A finom kidolgozás, a fényben csillogó apró kövek… a gyomrom összeszorult.
Kinek a gyűrűje ez?
Ahogy elindultam a munkahelyemre, egyre több kérdés kavargott a fejemben. Van valaki más? Azok a titkos telefonhívások egy másik nőhöz szóltak? Patrick az utóbbi időben miatta viselkedett így?
Mire beértem az irodába, már a legrosszabbra készültem. A harmincadik születésnapom hamarosan közeledett, Patrick pedig említette, hogy nagy meglepetéssel készül.
De mi van, ha már nem is akar velem ünnepelni? Mi van, ha valaki mással tervezi a jövőjét?
### Egy bosszúterv
Haragból, kétségbeesésből – vagy talán csak dacból – elhatároztam, hogy visszavágok. Ha ez a gyűrű Patrick szeretőjének volt szánva, akkor azt akartam, hogy az a nő is érezze azt a fájdalmat, amit én.
Elővettem a munkahelyi fiókomból a mindig kéznél lévő habanero szószomat, és alaposan belemártottam a gyűrűt. Hagytam megszáradni, majd visszatettem oda, ahol találtam.
Ezután magamra öltöttem a sztetoszkópomat, és elkezdtem fogadni a pácienseket.
### A döbbenetes fordulat
Amikor este hazaértem, Patrick éppen vacsorát készített. Miután elzárta a tűzhelyet, felvette a cipőjét.
– Anyámhoz kell mennem – mondta. – Segítenem kell neki néhány dologban. Hamarosan itthon leszek.
Ahogy becsukódott mögötte az ajtó, idegesen róttam a köröket a házban. Majdnem felhívtam az anyját, hogy megbizonyosodjak róla, tényleg ott van-e.
– Jane, szedd össze magad – mondtam magamnak, és nekiálltam vacsorázni.
Ekkor megcsörrent a telefonom. Azt hittem, egy páciens sürgős esete lesz, de amikor megláttam a kijelzőn Monica nevét, a legjobb barátnőmet, a meglepetéstől majdnem elejtettem a telefont.
– Jane! Segíts! – kiáltotta pánikba esve. – Felpróbáltam egy ékszert, és úgy érzem, mintha lángolna a kezem! Mit csináljak? Borzasztóan fáj!
Megmerevedtem. Ez nem lehet véletlen.
A nő, akire gyanakodtam… a nő, akivel Patrick talán megcsalt… a legjobb barátnőm volt?
### Az igazság
Miután gyors megoldásként azt javasoltam neki, hogy tegye a kezét natúr joghurtba, óvatosan feltettem a kérdést, amitől féltem.
– Monica… miért próbáltad fel azt a gyűrűt?
Pillanatnyi csend következett. Majd egy tétova vallomás.
– Nem az, amire gondolsz, Jane – mondta halkan. – Patrick és én a születésnapi meglepetésedet szerveztük. A gyűrű a tiéd. Egy családi örökség Patrick oldaláról, és meg akarta adni neked. Most mutatta meg nekem, mert nemrég tisztíttatta meg. Én csak kíváncsi voltam, hogy milyen…
Minden értelmet nyert.
A késői órák, a titkolózás, a telefonhívások – mind nekem szóltak.
Én viszont elhamarkodottan ítélkeztem, és ezzel majdnem tönkretettem azt a bizalmat és szeretetet, amit évek alatt építettünk fel.
Monicát megkértem, hogy jöjjön el Patrickkal együtt, hogy megnézzem a kezét. Amikor beléptek az ajtón, beismertem mindent. A bűntudat nyomasztó volt, de tudtam, hogy most az a legfontosabb, hogy helyrehozzam, amit majdnem elrontottam.
**A megbocsátás vacsorája**
– Semmi baj, Jane – nyugtatott meg Monica. – Már korábban is szólnunk kellett volna. A lényeg, hogy most tisztáztuk a dolgot.
Az elkövetkező napokban egy különleges vacsorát terveztem hármunknak, hogy biztosan érezzék: nem maradt bennem neheztelés.
– Szeretnék bocsánatot kérni tőletek. Hagytam, hogy az önbizalomhiányom és a félelmeim elhomályosítsák a józan eszemet. Elhamarkodottan ítélkeztem, és a legrosszabbat feltételeztem.
Patrick átnyúlt az asztalon, és megfogta a kezem.
– Semmi baj, drágám. A lényeg, hogy most már őszinték vagyunk egymáshoz. Itt, ezt neked szeretném adni.
Újra előhúzta a gyűrűt – immár tökéletesen tisztán, eredeti ragyogásában.
– Megkaphatod most, nem kell megvárnod a születésnapodat – mondta mosolyogva.
A Patrickhoz és Monicához fűződő kapcsolatom kemény próbát állt ki, de végül az igazság csak még jobban összekovácsolt minket.
És a születésnapi meglepetés még mindig előttem áll.
**Te mit tettél volna a helyemben?**
