Hosszú ideig titkoltam az igazságot és próbáltam senkinek semmit nem mesélni. Nagyon vártam a saját kisfiam megjelenését.
Az én családomat 5 évvel ezelőtt hoztam létre és igazán boldog voltam. De a jó barátnőm teljes ellentéte volt. Utálta a gyerekeket, a komoly kapcsolatok nagy kihívást jelentettek neki. Hirtelen megjelent az, aki teljesen megfelelt az ő elvárásainak.
De egy idő után a barátnőm megtudta a terhességét, amely eredetileg nem szerepelt a terveiben. Mivel a terhessége már elég hosszú volt, már túl késő volt megszakítani. A fiú, aki mindent megtudott, egyszerűen otthagyta őt.
Mária azonnal figyelmeztette az orvost – amint megszüli a gyermeket, lemond róla. Az orvos, hallva ezt a döntést, megkérdezte, nem fogja-e megbánni később. De a barátnőm határozottan válaszolt “nem”. Mindenki csak vállat vont, hiszen senki sem kényszeríthet meg egy embert arra, hogy megváltoztassa a döntését.
Én voltam az első, aki megpróbálta meggyőzni őt, hogy mondjon le erről. De ő azt kiabálta, hogy ez a gyermek csak tönkretenné az életét.
– Akarsz keresztet vetni az életemre? Ha akarod, fogadd örökbe ezt a gyermeket, nekem nem kell meggyőzni.
Nem mondtam neki többet, de abban a pillanatban éreztem, hogy magamhoz akarom venni a gyermeket. A családom természetesen vegyesen reagált a döntésemre. Másnap már az orvos irodájában ültem és meséltem neki a tervemről. Úgy döntöttünk, hogy amint Mária megszüli, úgy alakítjuk át az összes dokumentumot, mintha én szültem volna mindkettőt.
Mária nem ellenkezett, hiszen még a gyermekét sem akarta látni. Három nap múlva megszültem a fiamat, majd egy hét múlva – a lányt, aki most az én lányomnak kellett lennie.
13 év telt el, Mária még korábban elköltözött egy másik városba, azóta nem beszéltünk. Nem tudom, hogy alakult az élete. De a lányomnak eldöntöttem, hogy elmondom az igazságot, úgy gondolom, jobb, ha tőlem hallja meg, minthogy a hátam mögött pletykákat halljon. Bár bevallom, nagyon féltem a reakciójától. De a lányom válasza ismét meggyőzött arról, hogy én mégis nagyon boldog ember vagyok.
– Anya, nem vagyok kicsi és mindent értek. Te számomra mindig a legdrágább leszel.
