Egy rémült kisfiú elmondja édesanyjának, hogy éjszakánként valaki van a szobájában. Az anyja először nem hisz neki, amíg fel nem szerel egy megfigyelőkamerát, ami döbbenetes felfedezést hoz.
Christopher Corbin gyorsan a feje fölé húzta a takarót, és ujjait a fülébe dugta. Azt hitte, ha nem látja és nem hallja a szörnyet, az nem tudja őt elkapni – vagy legalábbis nagyon remélte.
Az elmúlt napokban a szörny egyre bátrabb lett, és Christopher biztos volt benne, hogy hamarosan érezni fogja azokat a szörnyű karmokat, amik kiránthatják az ágyából, és elhurcolhatják a szörny barlangjába. Akkor pedig örökre elveszne, és az anyja soha nem találná meg…
Lacey Corbin aggódva nézett hétéves kisfiára, Christopherre. A mindig élettel teli és beszédes gyermeke most csendes volt, és alig piszkálta meg a gabonapelyhet, amit egyébként máskor pillanatok alatt felfalt reggelire.
– Chris, kicsim – szólt az anyja. – Mi történt?
**Néha, ami lehetetlennek tűnik, nagyon is valóságos.**
– Semmi… – felelte Chris, de ahogy elfordította a tekintetét, Lacey tudta, hogy nem mond igazat.
– Gyerünk, kicsim – mondta Lacey gyengéden, miközben leült mellé, és átkarolta. – Látom, hogy valami bánt. Mondd el, mi a baj!
Chris szomorú szemekkel nézett rá. – Úgysem hinnéd el – suttogta.
– Dehogynem, megígérem – válaszolta komolyan Lacey. – Esküszöm!
– Van egy szörny a szobámban – súgta Chris az anyja fülébe. – A szekrényben lakik, és éjjelente sétálgat, meg kijön a konyhába enni. De azt hiszem, egyik nap engem fog megenni.
Lacey első reakciója az lett volna, hogy nevet, de észrevette a fia rémült szeme alatti sötét karikákat. Lehet, hogy csak képzelődés, de Christopher számára ez valóságos volt. – Rendben, kicsim – mondta Lacey. – Felteszek egy éjszakai lámpát, hogy elijessze a szörnyet.
Chris boldogabbnak tűnt. – Szerinted működni fog? – kérdezte.
– Persze, hogy működni fog – felelte Lacey. – A szekrény szörnyei elolvadnak a fényben. Majd meglátod!
De másnap reggel Chris ugyanolyan rémült volt, mint korábban. – Anya, majdnem láttam őt! – kiáltotta Chris. – Láttam az árnyékát a takarón keresztül, a lámpa miatt. Nem olvadt el, anya!
– Figyelj, Chris – mondta Lacey. – Elkapjuk a szörnyedet. Emlékszel arra a bébifigyelő kamerára, amit még kicsiként kaptál?
– Arra, ami úgy néz ki, mint egy maci? – kérdezte Chris.
– Igen – válaszolta Lacey. – Betesszük a szobádba ma éjjel, és ha bármi mozog ott, azt felveszi. Elkapjuk a szörnyet tetten.
Természetesen Lacey nem számított arra, hogy a kamera bármit is rögzít, legkevésbé egy szörnyet. Csak meg akarta nyugtatni a fiát. Másnap reggel leültek reggelizni, és megnézték a kamera felvételét.
Lacey szája tátva maradt. A fekete-fehér felvételen látszott, hogy a szekrény ajtaja kinyílik, és egy kisebb alak lopódzik ki onnan. Tényleg volt valami a szekrényben!
Lacey felpattant, és felszaladt az emeletre. Kinyitotta a szekrényajtót, és félrehúzta a játékokat. A szekrény mélyén, összegömbölyödve egy kisfiút talált, aki körülbelül Chris korabeli lehetett.
A kisfiú sírni kezdett, amikor meglátta Laceyt, aki gyengéden kihúzta őt. – Szia – mondta. – Lacey vagyok. Téged hogy hívnak?
– Viktor vagyok – felelte a kisfiú remegő hangon.
– Szia, Viktor – mondta Lacey mosolyogva. – Mit szólnál, ha lejönnél velünk reggelizni? Christopher azt hitte, hogy te vagy a szekrény szörnye!
Chris döbbenten figyelte, ahogy az anyja egy kisfiút hoz le a lépcsőn, de megkönnyebbült, hogy Viktor nem szörnyeteg, és nem akarja őt megenni!
Viktor elmesélte Laceynak, hogy két héttel korábban, Chris hetedik születésnapi bulijára jött egy barátjával, és annyira megszerette a családot, hogy úgy döntött, marad. – És az anyukád? – kérdezte Lacey. – Nem aggódik miattad?
Viktor megrázta a fejét. – Nem – felelte. – Anyukám meghalt. Apám újra megházasodott Margával, és ő nem szeret engem. Kérlek, ne küldj haza!
De Lacey kénytelen volt hazavinni Viktort. Amikor meglátta, hogyan rántja be az apja felesége a karjánál fogva, azonnal tudta, hogy Viktor igazat mondott.
Lacey azonnal a rendőrséghez fordult, és hamarosan visszatért két rendőrrel és egy szociális munkással. Viktor mostohaanyját tetten érték, ahogy bántalmazta a fiút.
Lacey kérésére Viktort nála helyezték el, és később örökbe is fogadta őt. Ettől kezdve Viktor Chris legjobb barátja és testvére lett.
**Mit tanulhatunk a történetből?**
– Néha, ami lehetetlennek tűnik, nagyon is valóságos. Lacey először azt hitte, hogy fia képzelődik, de valóban volt egy „szörny” a szekrényben!
– Minden gyerek megérdemli a feltétel nélküli szeretetet. Lacey ugyanazt a szeretetet nyújtotta Viktornak, mint a saját fiának – azt a szeretetet, amit Viktor sosem kapott meg apjától és mostohaanyjától.
