A férjem évek óta a kiegészítő bankkártyámat használta bevásárlásra és a közös kiadásokra. A lánya harmincötödik születésnapja előtt egy héttel azonban megláttam egy ékszerüzletben történt, húszezer rubeles vásárlást.
Akkor tettem fel magamnak először a kérdést: vajon kinek a pénzéből akar Leonyid nagyvonalú apát játszani?
A telefonom éppen akkor rezdült meg, amikor betoltam a zöldséges tepsit a sütőbe. Megtöröltem a kezem, és rápillantottam a kijelzőre. A banki alkalmazás értesített egy húszezer rubeles tranzakcióról, amelyet egy ékszerműhelyben hajtottak végre.
Nem a saját fő bankkártyámról volt szó. A tranzakció végén látható négy számjegy Leonyid kiegészítő kártyájához tartozott.
Megnyitottam a számlatörténetet. Reggel benzint vásárolt, délután egy szupermarketben fizetett, fél hatkor pedig húszezer rubelt hagyott egy ékszerésznél. Ékszerekről egyetlen szót sem beszéltünk.Szülinapi Ajándék
Öt évvel korábban én kértem a banktól a kiegészítő kártyát. Így egyszerűbb volt bevásárolni, kifizetni az apróbb háztartási kiadásokat, vagy átvenni a megrendeléseimet.
Többet kerestem nála, de soha nem ellenőrizgettem, mennyibe került egy zacskó élelmiszer vagy egy új fúrógép. Leonyidnak megvolt a saját bankkártyája és a saját pénze is. Az enyém kényelmi megoldás volt, nem pedig a végtelenített fizetési lehetősége.
Negyven perccel később hazaért. Levette a cipőjét, gondosan a polcra tette, majd elsőként azt kérdezte, mi lesz a vacsora.Nyiss számlát
– Előbb mondd el, mit vásároltál ma az ékszerésznél – feleltem.
Leonyid keze egy pillanatra megállt a kabátja cipzárján.
– Már meg is jött az értesítés? Ezek szerint gyorsan dolgoznak.Nyelvi segédletek
– A bank valóban gyors. Mi volt az a vásárlás?
– Egyelőre csak előleget fizettem. Karkötőt rendeltem Dásának a születésnapjára.
Kikapcsoltam a sütőt, és felé fordultam.
– Mennyibe kerül a karkötő?
– Irina, ne kezdj máris könyvelősködni! Az embernek csak egyszer van harmincötödik születésnapja.Válts valutát
– Leonyid, mennyibe kerül?
Bement a konyhába, leült az asztalhoz, és csak ezután válaszolt.
– Kétszáznegyvenezer rubelbe. Ma befizettem húszezret, pénteken pedig kifizetem a maradékot.
Néhány másodpercig csak néztem rá.
Nem maga az összeg döbbentett meg. Nyolc év házasság alatt mi is vásároltunk már ennél drágább dolgokat. De a nagyobb kiadásokat mindig megbeszéltük egymással, még akkor is, ha végül csak egyikünk fizetett.
– Tehát arra készültél, hogy a kártyámról kifizetsz még kétszázhúszezer rubelt, és majd utólag közlöd velem?Nyiss számlát
– Nem a te kártyádról, hanem a családi pénzből!
– A kiegészítő kártya az én bankszámlámhoz tartozik. Abban állapodtunk meg, hogy a közös kiadásainkat fizetjük róla.
– És a lányom születésnapi ajándéka szerinted nem közös kiadás?
– A felnőtt lányodnak szánt ajándék akkor lehet közös ajándék, ha mindketten úgy döntünk, hogy együtt adjuk. Ezt a döntést most egyedül hoztad meg.
Leonyid elhúzta a száját.Karkötők
– Már megint ezek a szőrszálhasogató megfogalmazások! Dása a lányom, és szeretnék neki valami rendes ajándékot adni. Mégsem ajándékozhatok neki egy lábast!
– A saját pénzedből azt veszel neki, amit akarsz. Ha kettőnk nevében szeretnél ajándékot adni, előbb kérdezz meg.
Az ujjaival dobolni kezdett az asztalon.
– Már céloztam neki rá, hogy valami igazán komoly dolgot kap. Most mit mondjak neki? Hogy mégsem?
Na, ez végre őszinte válasznak tűnt. Sokkal őszintébbnek, mint a családi kiadásokról szóló magyarázatai.Szülinapi Ajándék
Az elmúlt fél évben Leonyid jóval kevesebbet keresett a megszokottnál. A cég, amelynek évekig tanácsadóként dolgozott, két projektet is megszüntetett, így jelentősen visszaesett a munkája.
Azt mondogatta, hogy ez csak átmeneti állapot, állandó munkát azonban nem akart keresni. Közben továbbra is úgy élt, mintha a bevételeinkben semmi sem változott volna.
Nem sürgettem. Mindketten elmúltunk ötvenévesek, és régóta képesek voltunk egymás számonkérése nélkül rendezni a számláinkat. Amikor időre volt szüksége ahhoz, hogy újra talpra álljon, természetesnek tartottam, hogy egy ideig többet vállalok a közös kiadásokból.
De egy drága születésnapi ajándék mégsem lakbér vagy villanyszámla.Vásárolj Naptárt
– Miért pont karkötő? – kérdeztem. – Dása ezt szeretné?
– Melyik nő ne szeretne egy szép ékszert?
– Én Dásáról kérdezlek.
– Harmincöt éves lesz. Szeretném, ha maradna valami emlékezetes az apjától, nem csak egy újabb boríték.
– Megkérdezted tőle?
Leonyid hátratolta a székét.
– Irina, ne tegyél úgy, mintha nem ismerném a saját lányomat! Ő soha nem kérne ilyesmit nyíltan. Ilyen a természete.
– Akkor honnan tudod, hogy szüksége van egy kétszáznegyvenezer rubeles karkötőre?Családi programok
Felállt, és kinyitotta a hűtőszekrényt.
– Szeretném neki megvenni. Ez nem elég?
Becsapta az ajtót.
– Neked tényleg minden arról szól, hogy melyik rubel melyik számlán van!
– Ezt éppen attól hallom, aki azért választott ilyen drága ajándékot, mert a saját kártyáján nincs rá elég pénze.
Leonyid felém fordult. Az előbbi ingerültség helyét valami más vette át az arcán. Majdnem sértettnek tűnt.
– Szóval így állunk? Most akarod az orrom alá dörgölni, hogy jelenleg te keresel többet?
– Azt dörgöltem az orrod alá, hogy a megkérdezésem nélkül akarsz nagy összeget költeni.Ajándék ötletek
– Te imádsz nagylelkűnek látszani! Az étteremben te fizetsz mindenki helyett, Dásának drága ajándékokat veszel, segítesz az ismerősöknek, aztán biztosan várod, hogy mindenki hálálkodjon neked.
– Most nem várok tőled semmit. Csak egyetlen kérdésre szeretnék választ kapni.
– Miféle kérdésre?
– Miért gondolod, hogy a te ajándékodat nekem kell kifizetnem?
Elvigyorodott.
– Mert neked van pénzed. Ne csinálj már erkölcsi hőstettet belőle! Azt hiszed, az emberek a csodálatos személyiséged miatt vannak körülötted? A pénzedért viselnek el, ne áltasd magad!
A mondat szinte hétköznapi hangon hangzott el. Nem kiabált, nem veszítette el a fejét. Úgy közölte velem, mintha egy nyilvánvaló tényt említett volna, amelyet én valamiért hosszú éveken át nem vettem észre.Szülinapi Ajándék
Az fájt a legjobban, hogy Leonyid pontosan tudta, hová kell szúrnia.
Valóban gyakran én fizettem a közös vacsorákat. Dásának sokszor drágább ajándékot vettem, mint amilyet ő megengedhetett volna magának nekem. Néhány évvel korábban még egy drága tanfolyam kifizetésében is segítettem neki, amikor pályát akart váltani.
Mindezt a saját elhatározásomból tettem. Soha nem kértem cserébe hálát.
Mégis előfordult, hogy eltűnődtem: vajon nem túl kényelmes-e néhány ember számára, hogy én mindig megengedhetem magamnak a segítséget?
– Akkor Dása is csak a pénzem miatt visel el? – kérdeztem.
Leonyid vállat vont.
– Te magad is pontosan tudod, mi a helyzet. Csak jobban esik azt képzelni, hogy barátnők vagytok.Karkötők
– És téged a karkötőért szeret, amelyet az én kártyámmal fizetsz ki?
Eltűnt a vigyor az arcáról.
– Ne forgass ki mindent!
– Éppen ellenkezőleg. Próbálom a helyén kezelni a dolgokat. Ezért előbb beszélek vele.
Leonyid hirtelen felém fordult.
– Eszedbe ne jusson belekeverni Dását a kettőnk vitájába!
– Nem akarom elmesélni neki, mi történt a kártyával. Csak szeretném tudni, valóban szüksége van-e arra a bizonyos „komoly ajándékra”.
– Teljesen hülyét csinálsz belőlem előtte!Ékszer
– Ehhez eddig sem kellett semmit tennem.
Leonyid felkapta a telefonját az asztalról, és kivonult a szobából. Én pedig ott maradtam a kikapcsolt sütő és a vacsora mellett, amelyet később újra kellett melegítenem.
A húszezer rubelt már levonták a számláról.
De nem az előleg aggasztott igazán. Hanem az a felismerés, hogy a férjem egyszerre használja a pénzemet, és néz le engem azért, mert van pénzem.
Másnap Dásával a munkahelye közelében találkoztam. Felajánlotta, hogy üljünk be egy kis kávézóba, de azt mondtam, inkább sétáljunk egyet. A következő megbeszéléséig mindössze negyven perce maradt.
Dásával soha nem próbáltunk úgy tenni, mintha anya és lánya lennénk. Amikor feleségül mentem Leonyidhoz, ő már huszonhét éves volt. Külön élt, dolgozott, maga hozta meg a döntéseit, és elég gyorsan a tudtomra adta, hogy nincs szüksége még egy anyára.Válts valutát
Ez nekem tökéletesen megfelelt.
Néhány év alatt közvetítő nélkül is megtanultunk jól kijönni egymással.
Néha kettesben találkoztunk, könyvekről vitatkoztunk, megosztottuk egymással a munkahelyi prezentációinkkal kapcsolatos ötleteinket, és együtt nevettünk Leonyid azon a szokásán, hogy még a navigátornak is megpróbálta megmagyarázni, merre kellett volna vezetnie.
Dása éppen egy konferenciáról mesélt, amelyen két hét múlva előadást kellett tartania.
– Vasárnap ráérsz egy órára? – kérdezte. – Szeretném veled végigpróbálni az előadásomat. Megígérted, hogy úgy kérdezel majd, mintha az első sorban ülnél, és kifejezetten elégedetlen lennél a statisztikáimmal.
– Nem felejtettem el. Hat óra megfelel?
– Tökéletes! Csak a születésnapom miatt ne kímélj.Ajándék ötletek
– A munkában soha nem kíméllek.
Felnevetett.
Néhány percig kerestem a megfelelő megfogalmazást. Ha egyenesen rákérdezek a karkötőre, túl sok mindent árulok el.
– Dása, apád mostanában próbálta kiszedni belőled, mit szeretnél ajándékba?
– Az elmúlt két hétben folyamatosan! Már mondtam neki, hogy nincs szükségem semmi drágára.
– Egyáltalán nem említettél neki semmit?
– Kértem, hogy ne rendezzen versenyt saját magával. Tavaly vett nekem egy telefont, pedig a régi tökéletesen működött. Most meg azt mondta, hogy ezúttal valami „igazán emlékezeteset” talált ki.
Az ujjaival idézőjelet rajzolt a levegőbe.
– És örültél neki?
– Annak örülnék, ha időben érkezne, és nem vitatkozna a pincérrel az asztal miatt. A többit túlélem.
Elmosolyodtam.
– Nagyon gyakorlatias kívánságlista.
Dása azonban figyelmesebben nézett rám.
– Már megint többet akar költeni, mint amennyit megengedhet magának?
Most már óvatosnak kellett lennem.
– Miért kérdezed?
– Mert ismerem apát. Ha jól megy a munkája, egyszerűen megveszi az ajándékot. Ha rosszabbul megy, akkor bizonygatni kezdi, hogy ő igenis képes megvenni.Ajándék ötletek
A kereszteződéshez értünk. Pirosra váltott a lámpa, a gyalogosok megálltak a járdaszegélynél.
– Nem akarom veled megbeszélni a kettőnk pénzügyeit – mondtam. – Csak azt szerettem volna tudni, hogy kértél-e tőle valami drágát.
– Semmit nem kértem. És ha miattam veszekedtek, mondd meg neki, hogy ajándék nélkül is tökéletesen megleszek.
– Ez a kettőtök beszélgetése lesz. Nem akarom megmondani, mit mondj az apádnak.
Dása bólintott.
– Akkor te se próbáld megmenteni a meglepetését, ha valami butaságot csinált. Apa felnőtt ember.
Zöldre váltott a lámpa.
Az iroda bejáratánál röviden megölelt, majd ismét emlékeztetett:
– Vasárnap hatkor! Előre elküldöm a diákat, hogy legyen időd megtalálni az összes gyenge pontot.
– Rendben. Igyekszem építő jelleggel tönkretenni a hangulatodat.
– Pont ezért becsüllek.
Bement az üvegajtón, én pedig még néhány másodpercig a járdán maradtam.Vásárolj Naptárt
Leonyid előző este azt mondta, hogy én mindent pontosan tudok.
Úgy tűnt, ő maga nem értett mindent.
Aznap este megvártam, amíg befejezi a telefonbeszélgetését, majd letettem a bankkártyámat a bögréje mellé. Nem akartam hatásvadász jelenetet rendezni. Egyszerűen azt szerettem volna, hogy a beszélgetés végre egy konkrét dologról szóljon.
– Beszéltem Dásával – mondtam.
Leonyid összevonta a szemöldökét.
– Megkértelek, hogy ne keverd bele!
– Nem meséltem neki sem az előlegről, sem a veszekedésünkről. Csak megkérdeztem, kért-e tőled valami drága ajándékot. Nem kért.
– Persze, hogy ezt mondta. Dása soha nem kérne semmit.
– Pontosan. Ezért többé nem használhatod azt az érvet, hogy ezt az ajándékot neki kell megvenni.
– Nekem nincs szükségem érvekre. Én vagyok az apja!
– Akkor fizesd ki te.
Felemelte a bögréjét, és ivott egy kortyot.
– Péntekig két nap van. A pénzem csak a hónap végén érkezik meg.
– Akkor válassz olyan ajándékot, amelyet most is ki tudsz fizetni.Ajándék ötletek
– Tényleg ekkora ügyet csinálsz kétszázezer rubelből?
– Nem az összeg miatt. Az a bajom, hogy engedély nélkül akarod eldönteni, hogyan használod fel a pénzemet, hogy nagylelkűnek mutatkozhass.
– Már megint kezded!
– Én éppen befejezem. A kiegészítő kártyával ezentúl nem fizethetsz személyes ajándékokat.
Leonyid hitetlenkedve nézett rám.
– És mit fogsz csinálni?
Megnyitottam a banki alkalmazást, kiválasztottam a kiegészítő kártyáját, és letiltottam. Az egész alig egy percig tartott.Nyiss számlát
– Ez a kártya többé nem működik. A közös kiadásokat egyelőre én fizetem. Ha később úgy döntünk, hogy ismét szükséged van kiegészítő kártyára, előre meghatározunk egy világos költési limitet.
Leonyid letette a bögréjét.
– Most azonnal letiltottad a kártyámat?
– Péntek előtt szóltam neked. A karkötőt kifizetheted a saját kártyáddal, átutalással vagy bármilyen más módon, a saját pénzedből.
– És az a húszezer, amit már befizettem?
– Azt az én beleegyezésem nélkül fizetted ki. A rendelés lemondásának feltételeit neked kell tisztáznod.
– Hát ez fantasztikus! Először pénzügyi demonstrációt rendezel, aztán még nekem kell magyarázkodnom az ékszerésznél!Karkötők
– Leonyid, te rendelted meg a karkötőt. Nem én.
Fel-alá járkált a konyhában, majd megállt velem szemben.
– Szerinted most majd visszaszaladok, lemondom az ajándékot, és megalázkodom mások előtt?
– Szerintem neked kell eldöntened, mi a fontosabb.
– Pénteken velem jössz!
– Minek?
– Megnézed a karkötőt. Talán akkor végre megérted, hogy nem valami értelmetlen pénzkidobásról van szó.
– Megnézni ingyen is meg tudom.
– Rendben. Akkor így lesz.Ajándék ötletek
Valójában semmiben sem állapodtunk meg, de nem javítottam ki.
Tudta, hogy a kártya le van tiltva. Volt még két napja, saját bankszámlája és lehetősége arra, hogy lemondja a rendelést. Többé nem állítottam csapdát elé.
Pénteken munka után értem jött. Egész úton a forgalomról és az új csomópontról beszélt, mintha csak egy villanykörtét mennénk vásárolni.
Az ékszerműhely egy régi ház földszintjén működött, egy apró helyiségben. A kirakatban gyűrűk és fülbevalók sorakoztak, a falakon pedig az elkészült ékszerek fényképei lógtak.
Aleksej, akivel Leonyid már korábban egyeztetett, azonnal felismerte.
– Jó estét! Minden elkészült, ahogy megbeszéltük.
Kivett a vitrinből egy lapos dobozt, és a puha alátétre helyezte. Leonyid felnyitotta a fedelet.Nyelvi segédletek
A karkötő valóban gyönyörű volt. Nem hivalkodó, nem túlméretezett, hanem finoman megmunkált arany, apró díszítőkövekkel. El tudtam képzelni Dása csuklóján.
De attól, hogy egy ékszer szép, még nem válik mindegyé, hogy ki fizeti ki.
– Nézd meg – mondta Leonyid. – Szerinted nem megfelelő ajándék egy harmincötödik születésnapra?
– Megfelelő, ha meg akarod venni, és ki is tudod fizetni.
Aleksej úgy tett, mintha valamit ellenőrizne a számítógépén.
Leonyid leemelte a karkötőt a párnáról, megforgatta a kezében, majd elővette a kiegészítő bankkártyáját.
Egy pillanatig fel sem fogtam, mire készül.Ékszer
– Ezt most komolyan a kiegészítő kártyával akarod kifizetni? – kérdeztem.
– Majd meglátjuk, mennyire gondoltad komolyan a tegnapi nagy beszédedet.
Aleksej behelyezte a kártyát a terminálba. Néhány másodperccel később elutasító üzenet jelent meg a kijelzőn.
– A fizetés nem sikerült – mondta. – Megpróbálhatjuk újra, vagy használhatnak másik kártyát.
Leonyid rám nézett.
– Még mindig nem oldottad fel a tiltást?
– Tegnap világosan megmondtam, hogy ehhez a vásárláshoz nem fogom feloldani.
Lassan kifújta a levegőt.Karkötők
– Irina, ne rendezz jelenetet az üzletben! Utald át a pénzt a kártyára, aztán otthon befejezzük ezt a vitát.
– Az egyetlen, aki most jelenetet rendez, az az ember, aki egy letiltott kártyával próbál fizetni.
Aleksej a terminál felé fordította a tekintetét.
– Ha szeretnék, adok néhány percet, hogy nyugodtan megbeszéljék.
– Nincs szükségünk percekre – felelte Leonyid. – Most kifizetjük.
Elővette a saját bankkártyáját.
– Próbálja meg ezzel.
Aleksej beütötte az összeget. Leonyid odaérintette a kártyát a terminálhoz.Ajándék ötletek
Néhány másodperc múlva ismét megjelent az elutasítás.
Ezúttal nem szólt semmit. Elővette a telefonját, megnyitotta a banki alkalmazását, és többször végighúzta az ujját a képernyőn.
– A pénzem egy része egy másik számlán van – mondta végül. – Most nem alkalmas az időpont az átutalásra.
– Mennyi pénzed van jelenleg hozzáférhetően? – kérdeztem.
Hirtelen felkapta a fejét.
– Ne ellenőrizgess engem idegen ember előtt!
– Nem ellenőrizlek. Te magad döntöttél úgy, hogy megveszed.
Aleksej nyugodtan közbeszólt:Szülinapi Ajándék
– Elhalaszthatjuk az átadást. A karkötőt megőrizzük, amíg nem rendezik a fizetést.
Leonyid továbbra is nyitott dobozt tartott a kezében. Az ujjai a fedél szélén pihentek, mintha a karkötő már az övé lenne, és csak azt kellene eldönteni, mikor csomagolják be.
– Nem vihetném el most, és holnap átutalnám a fennmaradó összeget? – kérdezte az ékszerésztől. – Hiszen az előleget már befizettem.
– A teljes összeg kifizetése előtt nem adhatom át az ékszert.
– Már vásároltam magánál korábban.
– Emlékszem. De a szabály mindenkire egyformán vonatkozik.
Leonyid ismét rám nézett.
– Kifizethetnéd a saját fő kártyáddal. A hónap végén visszaadom.Vásárolj Naptárt
Pontosan ezért ragaszkodott hozzá, hogy vele menjek.
Nem a karkötő miatt. Nem is azért, mert kíváncsi volt a véleményemre. Arra számított, hogy egy idegen előtt inkább fizetek, csak ne kelljen tovább elviselnem ezt a kínos helyzetet.
– Nem fogom kifizetni a te ajándékodat – mondtam. – Ha valóban ezt a karkötőt akarod neki adni, gyere vissza érte akkor, amikor saját magad is ki tudod fizetni.
– Képes vagy elrontani Dása születésnapját pusztán elvből?
– Dása nem kérte ezt a karkötőt.
Megváltozott az arckifejezése.
– Mégis elmondtad neki!
– Csak megkérdeztem, szüksége van-e drága ajándékra. A rendelésedről semmit sem tud.Válts valutát
Aleksej óvatosan kinyújtotta a kezét.
– Visszateszem az ékszert, amíg rendezik a fizetést.
Leonyid nem engedte el azonnal a dobozt. Néhány másodpercig még a kezében tartotta, aztán az ékszerész nyugodtan elvette tőle, és visszatette a pult mögé.
Abban a pillanatban eszembe jutott a mondat, amelyet Leonyid a konyhában vágott hozzám: az emberek a pénzemért viselnek el.
Ott állt előttem egy férfi, aki nagylelkű apának akart látszani, miközben a nagylelkűsége számláját nekem akarta benyújtani.
– Akkor menjünk – mondta.
– Menjünk haza.Nyiss számlát
Az utcán előttem haladt. Az autónál végül megállt.
– Most boldog vagy?
– Nem azért jöttem ide, hogy jól szórakozzak.
– Sikerült úgy beállítanod, mintha nem lenne pénzem.
– Egyetlen szót sem szóltam arról, mennyi pénzed van. Te magad választottad kétszer is a fizetés módját.
– Persze, mert te képtelen voltál megérteni, hogy ez a te ajándékod is lenne, legalábbis papíron.
Kinyitotta az autót, és beült a volán mögé.
Hazafelé alig beszéltünk.Karkötők
Most először éreztem úgy, hogy nincs szükségem további magyarázkodásra. A terminál elutasító üzenete pontosabban fogalmazta meg a helyzetet, mint bármelyik otthoni vitánk.
Másnap Leonyid reggel egyedül ment el otthonról. Két órával később egy szépen összehajtott papírtáskával tért vissza, amelyen egy könyvesbolt neve állt.
– Mit vettél? – kérdeztem.
– Egy építészeti albumot. Dása már régóta nézegette.
– Jó ajándék.
Oldalra pillantott.
– És a saját kártyámmal fizettem ki, ha ez ennyire fontos neked.
– Nekem más fontos. De ma nem fogunk erről vitatkozni.Ékszer
Dása otthon ünnepelte a születésnapját. Körülbelül tucatnyian gyűltünk össze: barátok, néhány munkatárs, mi pedig Leonyiddal együtt voltunk ott.
Én a saját ajándékomat hoztam, amelyet már egy hónappal korábban kiválasztottam. Egy jó minőségű filctollkészletet a munkájához és egy jegyzetfüzetet. Előre megbeszéltük, hogy idén egyikünk sem talál ki drága meglepetéseket.
Leonyid az első köszöntések után nyújtotta át neki a csomagot.
– Dása, a születésnapi ajándékod egy kicsit más lett, mint ahogy eredetileg terveztem. De szerintem hasznát veszed majd.
Dása letépte a csomagolópapírt, és rögtön kinyitotta az albumot.
– Apa, ezt háromszor is a kezembe vettem a boltban, aztán mindig visszatettem. Köszönöm! Tényleg nagyon jó.Vásárolj Naptárt
– Valami komolyabbat akartam venni.
Dása becsukta a könyvet.
– Nekem nem kell komolyabb. Ezt már mondtam neked.
Leonyid elmosolyodott, de ezúttal nem vitatkozott.
Az asztalnál senki sem kérdezte meg, mennyibe került az ajándék. Senki sem méricskélte, vajon elég nagyvonalú volt-e az apa. Dása egy vicces fényképet mutatott a kollégáinak, valaki a zenéről kezdett vitatkozni, Leonyid pedig egy történetet mesélt el a lánya iskolai olimpiájáról.
Lassan újra olyan embernek tűnt, akitől senki sem vett el semmiféle fontos szerepet.
Később Dása odalépett hozzám a telefonjával.Nyelvi segédletek
– Elküldtem a diákat. Most már huszonnyolc perces az előadás, de csak húsz percet kapok. Vasárnap könyörtelenül meg kell vágnunk.
– Ha az első tíz diából öt ugyanazt ismétli, azokkal kezdem.
– Tudtam, hogy nem lett volna szabad együttérzést kérnem tőled.
– Te segítséget kértél, az pedig sokkal veszélyesebb.
Felnevetett, majd megnyitotta az első diát a telefonján.
– Legalább a bevezetést nézd meg! Szerintem a cím túl okoskodó.
A terem másik végébe, az ablak mellé húzódtunk, hogy ne zavarjuk a többiek beszélgetését. Dása elmagyarázta, mit szeretne megváltoztatni a bevezetőben, én pedig kérdéseket tettem fel neki.Ajándék ötletek
Néhány perc múlva elrakta a telefonját.
– Ennyi! Ma már nem dolgozom. Vasárnap hatkor egy teljes órára lefoglallak magamnak.
– Egy órát kibírok. Többet nem ígérek.
– Nekem ennyi is elég. Csak készülj néhány kellemetlen kérdéssel!
Az asztalnál Leonyid éppen vizet töltött magának. Hallotta a beszélgetésünket, mert felénk nézett.
Dása azonban már a barátnőjével beszélgetett a zenéről, és észre sem vette a pillantását.
A vasárnapi találkozónkhoz sem karkötőre, sem pénzről szóló vitára nem volt szükség.
És talán éppen ez volt az egész történet legfontosabb tanulsága: az igazi szeretetet nem az ajándék ára bizonyítja, hanem az, hogy mennyire ismerjük és tiszteljük azt, akinek adni szeretnénk.
