***Walter hazatér a munkából, és kisfia sírását hallja. Felesége, Abby, már mindent megpróbált, hogy megnyugtassa a babát, de semmi sem működött. Walter a kiságyhoz lép, és megdöbbenve fedezi fel, mi van benne.***
Amint belépett a garázsból, a fülsüketítő sírás betöltötte a házat. Abby a konyhában ült, arcán kimerült, elkeseredett kifejezéssel, és Walter rögtön tudta, hogy Logan sírása újra próbára teszi felesége türelmét.
– Ó, drágám – mondta Walter, és hátulról átölelte Abby-t. – Mióta sír ilyen kétségbeesetten?
– Mindent megpróbáltam, Walter! – Abby könnyek között tört ki. – Megetettem, tisztába tettem, megfürdettem, büfiztettem! Még a lázát is megmértem! Nem tudom, mit tegyek. Egyszerűen nem hagyja abba!
A házaspár egy hónappal ezelőtt vált szülővé, és azóta minden megváltozott. Waltert különösen Logan sírása viselte meg.
– Gyere, kitaláljuk együtt, mi lehet a baj – mondta Walter, és Logan szobája felé vezette Abby-t.
Vidáman közeledett a kiságyhoz, de amikor belenézett, csak egy diktafont és egy cetlit talált. Lenémította a diktafont, és Logan sírása hirtelen megszűnt.
– Mit csináltál? – kérdezte Abby, aki közben a háta mögé lépett. Walter nem válaszolt, csak a cetlit tartotta a kezében, és szinte transzba esett. Abby kiragadta a cetlit a kezéből, és olvasni kezdte.
**„Figyelmeztettelek, hogy meg fogod bánni, hogy tiszteletlen voltál velem.
Ha újra látni akarod a fiadat, hagyj 200 000 dollárt a móló melletti csomagmegőrző szekrényekben.
Ha a rendőrséghez fordulsz, soha többé nem látod őt.”**
– Úristen! – szisszent fel Abby. – Mit jelent ez? Voltunk valakivel udvariatlanok? Ki rabolhatta el Logant?
Walter felidézte a kórház takarítóját, akivel a fia születésekor konfliktusba keveredett. A férfi egy aranyos, mackó formájú cserepes virágot hozott Abby-nek, de Walter véletlenül nekiment a takarítónak, és a cserép összetört. Dühében durva szavakkal illette a férfit, aki csak annyit mondott: „Meg fogod bánni!”
– A rendőrséghez kell fordulnunk, drágám – mondta Walter, kizökkenve gondolataiból. – Biztosan ő az!
– Mi? A levélben az áll, hogy soha többé nem látjuk Logant, ha elmegyünk a rendőrségre! Ki kell fizetnünk a váltságdíjat!
– Nem tudhatjuk, hogy visszaadja-e Logant, ha kifizetjük. Gondolj bele, drágám. Ez a férfi egy takarító… nem tudhatja, ha értesítjük a rendőrséget. Ráadásul tudjuk, hol dolgozik, így a rendőrség elmehet a kórházba, letartóztathatja, és visszahozhatja Logant.
Abby vonakodva, de beleegyezett.
Amint a rendőrkapitányság elé értek, Walter telefonja rezgett. Egy üzenet érkezett:
**„Ez az első és utolsó figyelmeztetés. Ha bemész a rendőrségre, a gyereked a kikötő vizében végzi. Tedd a pénzt az alább megadott helyre.”**
Abby megdermedt az üzenet olvastán, Walter pedig kétségbeesetten próbálta megtalálni a zsarolót a tömegben, de túlságosan sok ember volt a környéken. Úgy döntött, nincs más megoldás: kifizeti a váltságdíjat.
Ezután a bankba sietett, de Abby állapota romlott. Rosszul lett, hányt is, ezért Walter először hazavitte.
– Ne haragudj rám ezért, drágám, de ez a legjobb neked – mondta. Abby nem tiltakozott, de aggódva tette fel a kérdést:
– Walter… vajon az a zsaroló tudja, hogyan kell gondoskodni egy újszülöttről? – A gondolat szívszorító sírásba taszította.
Walter elment a bankba, kivette a pénzt, és a megadott szekrénybe helyezte. Távolról figyelte, amikor a takarító megjelent és elvette a pénzt. Walter követte őt, míg végül egy buszállomásnál utolérte, és a szekrényekhez szorította. **A történet ezen ponton újabb feszültséget ígér, hiszen Walter készen áll szembenézni a gyerekük elrablójával.**
***Walter karjával a szekrényekhez szorította a takarítót.***
– Hol van a fiam? – követelte. – Megtettem, amit kértél, te gazember! Most pedig add vissza Logant!
– Figyeljen, csak száz dollárt kaptam, hogy átvegyem a csomagot és itt hagyjam – védekezett a férfi. – Nem tudok semmit a fiáról!
– Ne merészeljen hazudni!
– Nem hazudok! Egy férfi fizetett nekem, hogy kézbesítsem a csomagot. Egyszer találkoztam vele munka után a parkolóban, de a nap mögötte volt, így nem láttam az arcát. Nekem is van két gyerekem. Soha nem bántanék más gyerekét.
Walter a takarító szemébe nézett, és valami azt súgta, hogy az idős férfi igazat mond. Elengedte, majd kinyitotta a szekrényt. Üres volt. Valaki kivágott egy lyukat a hátulján.
Walter megkerülte a szekrényeket, és a hátoldalon meglátta a lyukat, amelyet egy vékony acéllemezzel takartak el, amit csak két csavar tartott. Senki sem volt a közelben, aki olyan táskát cipelt volna, mint amibe a pénzt helyezte.
Walter nem tudta, hogyan közölje a hírt Abbyvel. Logan volt az ő csodababa. Évekig próbálkoztak, mire megszületett, és most úgy érezte, elveszítette az egyetlen esélyt, hogy visszaszerezze.
Hazaérve Walter végigjárta a földszinti szobákat, de nem találta Abby-t. Felment az emeletre, és észrevette, hogy Abby dolgai eltűntek.
Először azt hitte, hogy elrabolták. Számtalanszor hívta, de Abby nem vette fel. Végül rájött, hogy a gyerekrabló nem vitte volna magával Abby összes holmiját, még a kézkrémét sem.
Walter összetört. Hogyan tehetett Abby ilyet? Most már érthető volt, miért akart olyan gyorsan hazamenni rosszulléte után, és miért ragaszkodott ahhoz, hogy fizessék ki a váltságdíjat. Abby rabolta el Logant. Vajon volt bűntársa?
Walter egyetlen vigasza az volt, hogy a váltságdíj hamis pénz volt. Eltökélte, hogy megtalálja a fiát.
Elhajtott a szülészeti kórházhoz, ahol Logan született, és a büféautomaták mellett meglátta, akit keresett: egy orvost.
– Jó napot – szólította meg Walter. – Remélem, tud segíteni. Fel kellene hívnia a feleségemet…
– Nem vagyok telefonos ügyfélszolgálat – válaszolta az orvos élesen.
– Nem érti. Jól megfizetem a segítségét, és a hallgatását is.
Az orvos szúrós szemmel mérte végig Waltert, majd lassan elmosolyodott, ahogy Walter elmagyarázta a helyzetet, és elmondta, mit szeretne, hogy az orvos mondjon Abbynek.
Walter elővette a tárcáját, és megmutatta az orvosnak a benne lévő bankjegyeket. Az orvos bólintott.
– Rendben. Van egy megállapodásunk. Jöjjön velem!
Az orvos a második emeleti nővérállomásra vezette Waltert. A nővérek a betegek ellátásával voltak elfoglalva, így senki sem figyelt, amikor az orvos felemelte a telefont, és tárcsázta Abby számát.
– Jó napot, Mrs. Taylor. Itt Dr. Jones, a szülészeti osztályról. Azért hívom, mert az egyik rutinvizsgálat során nagyon komoly dolgot fedeztünk fel a fiánál. Azonnal kezelésre van szüksége.
Walter hallotta Abby érzelmes kitörését a telefon túloldalán, de nem értette pontosan, mit mondott.
– Sajnálom, de telefonon nem tudom részletezni. Annyit mondhatok, hogy egy ritka genetikai rendellenességről van szó. Tudom, hogy most egészségesnek tűnik, de ez bármikor megváltozhat. Magasabb a bölcsőhalál és más életveszélyes állapotok kockázata. Ma mindenképpen el kell hozniuk, Mrs. Taylor.
Dr. Jones néhány perc múlva befejezte a hívást, és felmutatta a hüvelykujját Walternek.
– Azonnal behozza a babát – közölte Dr. Jones. – Most pedig ideje fizetnie.
Walter kifizette az orvost, majd lement az alsó szintre. Nem sokkal később megcsörrent a telefonja. Undorral nézte a hívóazonosítót.
– Hogy merészelsz felhívni azután, amit tettél, Abby? – mondta Walter. – Hol van Logan? Követelem, hogy hozd vissza!
Abby kiabálni kezdett, és sírva fakadt. Walter végül utalt neki, és várakozott.
Könnyek peregtek Walter arcán, amikor kisöccse, James megérkezett a kórházba Abbyvel. James szorosan tartotta Logant…
