Natalja azonnal megértette, hogy Oleg ismét engedély nélkül vette el a holmiját.
Az autó tartalék kulcsa, amelyet a hálószobában, egy iratokkal teli dobozban tartott, most az előszobai komódon hevert.
Mellette Raisza Pavlovna nagy, kockás bevásárlótáskája állt, rajta pedig gondosan összehajtva egy kabát és egy kendő feküdt.
A konyhából halk, de élénk beszélgetés szűrődött ki.
Az anyósa sorra vette, hogy másnap hová kell még eljutniuk, Oleg pedig időnként röviden válaszolt:
– Odaérünk.Szülők
– Rendben.
Natalja néhány másodpercig mozdulatlanul állt az előszobában.
A beszélgetésből egyértelmű volt, hogy az utazásokat már rég eltervezték.
Egyetlen dolog hiányzott az egészből: az autó tulajdonosának beleegyezése.
Natalja belépett a konyhába, kezében a kulccsal, és szó nélkül letette azt az asztalra, közvetlenül a férje elé.
– Magyarázd el, kérlek, miért vetted elő a tartalék kulcsot.
Oleg összenézett az anyjával.
Ez az egyetlen pillantás többet mondott minden szónál.
Ezután félretolta a tányérját, és olyan közömbös hangon válaszolt, mintha egy bevásárlószatyor sorsáról beszélgetnének.Idő és naptárak
– Holnap korán indulunk.
– Gondoltam, mindent előkészítek este, hogy reggel ne kelljen felébresztenem téged.
Natalja lassan leült az asztal másik oldalára.
A férjére nézett, majd az anyósára.
– És pontosan hová indultok az én autómmal?
Oleg felsóhajtott.
– Először elviszem anyát a piacra.
– Utána kimegyünk a nyaralóhoz.
– Ebéd után pedig átugrunk az unokatestvéréhez a szomszédos kerületbe.Konyha és ebédlő
Raisza Pavlovna rögtön hozzátette:
– Vasárnap még földes zsákokat és palántás ládákat is kell hozni.
– Hétfőn pedig el kell vinnünk a régi hősugárzót a nyaralóból a műhelybe.
Natalja néhány másodpercig csak nézte őket.
– Tehát legalább három napig használni akarjátok az autómat.
– És erről egyikőtök sem gondolta, hogy esetleg meg kellene kérdeznie engem?
Raisza Pavlovna lekapcsolta a tűzhelyet, majd a serpenyőt áthelyezte egy üres főzőlapra.
Csak ezután fordult a menye felé.
– Neked húszpercenként jár a busz.
– Az egész megálló öt perc séta.
– Nem történik veled semmi, ha néhány napig tömegközlekedéssel mész.
– Olegnek viszont nagyobb szüksége van az autóra.
Natalja felvonta a szemöldökét.
– Miért Olegnek van rá szüksége, ha az utak valójában ön miatt vannak?
– Mert ő visz engem.
– Vagy azt szeretnéd, hogy nehéz táskákkal buszozzak?
Natalja a férjére nézett.
Oleg az ablak mellett ült, lassan tördelte a kenyeret, és feltűnő alapossággal kerülte a szemkontaktust.
Végül megszólalt:
– Natas, anya segítséget kért.
– Úgy gondoltam, semmi különös nem történik, ha néhány napig a te autóddal járunk.
Natalja hangja nyugodt maradt, de a szavai mögött már érezhető volt a feszültség.
– Te úgy gondoltad.
– És engem megkérdezni eszedbe sem jutott?
Oleg összeráncolta a homlokát.
– Ne kezdjünk már veszekedni egy egyszerű utazás miatt.
Raisza Pavlovna közben tányért tett a fia elé, majd közelebb húzta hozzá a kenyérkosarat.
Nataljának azonban nem kínált vacsorát.
Korábban mindig megkérdezte, kér-e enni.
Most úgy tett, mintha Natalja ott sem lenne.
Apróság volt.
Legalábbis önmagában.
Csakhogy az elmúlt nyolc hónapban már túl sok ilyen apróság gyűlt össze.
Amikor Natalja és Oleg Raisza Pavlovnához költöztek, azt csak átmeneti megoldásnak szánták.
Szerettek volna pénzt félretenni az első lakásuk önrészére, miközben a bérelt lakás havonta a közös jövedelmük csaknem egyharmadát vitte el.
Raisza Pavlovna maga ajánlotta fel a szabad szobát.
Azt mondta, hogy természetesen nem fog beleavatkozni a fiatalok életébe.
Az első két hét valóban békésen telt.
Aztán lassan megjelentek a szabályok.
A bevásárlást az anyósa listája alapján kellett intézni.
A mosógépet csak este tíz után lehetett bekapcsolni.
Vendéget pedig csak akkor lehetett hívni, ha Raisza Pavlovna előzetesen engedélyt adott rá.
Natalja nem vitatkozott.
A lakás az anyósáé volt, és úgy gondolta, a ház tulajdonosának joga van bizonyos háztartási szabályokat meghatározni.Ingatlan
Csakhogy később Raisza Pavlovna már nem elégedett meg a közös terekre vonatkozó szabályokkal.
Elkezdett kopogás nélkül belépni Natalja és Oleg szobájába.
Egyszer átrendezte Natalja iratait, mert úgy gondolta, ideje rendet rakni.
Egy másik alkalommal pedig odaadta Natalja szinte új plédjét egy rokonának, mert szerinte annak az asszonynak nagyobb szüksége volt rá.
Minden ilyen beszélgetés ugyanúgy végződött.
Raisza Pavlovna megsértődött, amiért Natalja sajátjának tekinti a saját tárgyait.
Oleg pedig emlékeztette a feleségét arra, hogy az anyjánál laknak, és szinte semmit sem fizetnek a lakhatásért.Házasság
Az autó azonban egészen más történet volt.
Natalja körülbelül egy évvel az esküvőjük előtt vásárolta meg.
Hétszázezer rubelt ő maga gyűjtött össze, további kétszáznyolcvanezret pedig az édesapja adott neki.
Az autót Natalja nevére jegyezték be.
Az összes dokumentum nála maradt, ahogy mindkét kulcskészlet is.
Oleg szerepelt a biztosítási kötvényben, és időnként ő is vezetett.
De korábban mindig megkérdezte, használhatja-e az autót.
Aztán valamiért ez a szabály egyszer csak megszűnt létezni.Autók és járművek
Az első alkalommal Natalja reggel kilépett az udvarra, és az autó helyén csak egy üres parkolóhelyet talált.
Oleg az anyját vitte el egy építőanyag-üzletbe.
A feleségének csak negyven perccel később írt.
Egy másik napon Oleg szinte teljesen üres tankkal hozta vissza az autót.
A nyaralóban tett út után Natalja két estén át takarította a csomagtartót, mert egy rosszul bekötött zsákból föld szóródott mindenhová.
Akkor világosan közölte a férjével, hogy az engedélye nélkül többé senki nem viheti el az autót.
Oleg beleegyezett.
Legalábbis akkor úgy tett.
Az ígéret azonban, mint később kiderült, csak a következő alkalomig tartott.
Natalja most újra a férjére nézett.
– Az autót még az esküvőnk előtt vettem.
– Az enyém.
– Holnap kilenckor én magam megyek apámhoz.
– A többi utat át kell szerveznetek.
Raisza Pavlovna megtörölte a kezét egy konyharuhával, majd leült Nataljával szemben.
Nem tűnt dühösnek.
Inkább őszintén értetlennek látszott, mintha Natalja valami teljesen abszurd dolgot mondott volna.
– Neked úgysem kell az autó.
– Bejársz dolgozni busszal.
– Oleg férfi, neki kényelmetlen autó nélkül járkálni a városban.Autók és járművek
– Hagyd a kulcsot a komódon, és ezt többet nem kell megbeszélnünk.
A konyhában hirtelen teljes csend lett.
Oleg abbahagyta a kenyér morzsolását.
Az anyját azonban nem javította ki.
Natalja lassan a kulcsra nézett.
Aztán az anyósára.
Végül a férjére.
– Tehát nemcsak azt döntöttétek el, hová megyünk.
– Azt is eldöntöttétek, hogy hol legyen az én autóm kulcsa?Konyha és ebédlő
– Natas, ne akadj fenn a szavakon – szólt közbe Oleg.
– Anya nem akarja örökre elvinni az autót.
– Egy hétig használjuk.
– Talán kettőig.
– Aztán visszatérünk erre a beszélgetésre.
Natalja keserűen elmosolyodott.
– Már a két hét is megjelent?
Oleg türelmetlenül felsóhajtott.
– Mi a különbség?
– Család vagyunk, nem idegenek.
Natalja hosszú másodpercekig hallgatott.
Az elmúlt hónapokban többször megpróbálta elmagyarázni Olegnek, hogy a családi kapcsolat nem jelenti azt, hogy az ember elveszíti a jogát arra, hogy a saját dolgairól maga döntsön.
Oleg minden alkalommal megígérte, hogy beszél az anyjával.
A beszélgetések azonban valahogy mindig ugyanoda vezettek.
Újabb kéréshez.
Újabb engedményhez.
Újabb alkalomhoz, amikor Nataljának kellett türelmesnek lennie.
Most azonban valami megváltozott benne.
– Rendben – mondta halkan.
– Most már mindent értek.
Raisza Pavlovna arca azonnal kisimult.
Elővette Natalja tányérját, és elé tolta.
– Egyél, mielőtt kihűl a vacsora.
Úgy gondolta, a vita ezzel véget ért.
Natalja azonban felállt.
Elvette a kulcsot az asztalról, és szó nélkül kiment a konyhából.
Oleg éjfél körül elaludt.
Natalja megvárta, amíg a lakás teljesen elcsendesedik.
Aztán elővette a bőröndjét.
Nem pakolt sokat.
Ruhákat tett bele.
Cipőket.
A munkahelyi laptopját.
Töltőket.
A személyes iratait tartalmazó mappát.
Az ágyneműt, a konyhai edényeket és azokat az apróságokat, amelyeket közösen vásároltak a lakásba, egyelőre nem vitte magával.Konyha és ebédlő
Nem akart mindent egyszerre magával vinni.
Az apjának hajnali öt óra után írt a MAX-on.
Nem kezdett hosszú magyarázkodásba.
Csak ennyit kérdezett:
– Apa, maradhatok nálad néhány napig?
A válasz szinte azonnal megérkezett.
– Gyere.
– A szoba szabad.
Fél hatkor Natalja levitte a csomagokat az autóhoz.
Miután visszatért az előszobába, levette a lakáskulcsot a kulcscsomóról.
Aztán letette ugyanarra a helyre, ahol előző este az autó tartalék kulcsa feküdt.Autók és járművek
Egy pillanatig nézte a kulcsot.
Nem hagyott hozzá magyarázó üzenetet.
Nem írt levelet.
Nem próbálta megindokolni a döntését.
Egyszerűen elindult.
A motor csak második próbálkozásra indult be.
Az éjszaka folyamán lehűlt a levegő, ezért Natalja bekapcsolta a szélvédő fűtését, és néhány percig várakozott, amíg a vékony jégréteg felengedett az üvegen.
Aztán lassan kihajtott az udvarból.
Csak egy éjjel-nappal nyitva tartó benzinkútnál állt meg.
Fél nyolckor Raisza Pavlovna egy nagy bevásárlótáskával a kezében lement az udvarra.
Natalja autója helyén azonban egy szomszéd furgonja állt.
Az asszony néhány másodpercig döbbenten nézte az üres helyet.Idő és naptárak
Aztán visszament a lakásba, és felébresztette a fiát.
Oleg többször is felhívta Natalját.
Ő csak akkor vette fel, amikor már bevitte a bőröndöt az apja házában lévő szobába.
– Hová mentél?
– Anya húsz percig várt lent.
– Apához.
Oleg néhány másodpercig hallgatott.
– És miért vitted el az autót?
Natalja kinézett az ablakon.
– Mert az én autóm.
– És szükségem van rá.
Oleg még aznap este elment hozzá.
Először azt magyarázta, hogy az anyja csak szerencsétlenül fogalmazott.
Aztán azt kérte, hogy Natalja legalább a hónap végéig menjen vissza.
Natalja azonban nem hívta be a lakásba.
A beszélgetésük az apja házának bejáratánál, a lépcsőházban zajlott.
Nyugodtan beszélt.
Nem emelte fel a hangját.
Nem vádaskodott.
Csak világosan közölte a feltételeit.
Hajlandó visszaköltözni Oleghez, de csak akkor, ha külön lakásba költöznek.
És még valamit egyértelművé tett.
Az autó tartalék kulcsa többé nem lesz a férjénél.Autók és járművek
Oleg két hét múlva egy egyszobás lakást bérelt a munkahelyük közelében.
Elküldte Nataljának a már aláírt szerződés fényképét.
Natalja elment megnézni a lakást.
Ellenőrizte a tulajdonos iratait.
Átnézte a bérleti szerződést.
Megnézte a lakás állapotát, a zárakat és a közműórákat is.
Végül átvette a lakás egyik kulcskészletét.
A bőröndjét azonban egyelőre az apjánál hagyta.
Nem sietett visszaköltözni.Jog
Előbb látni akarta, hogy Oleg ezúttal valóban megérti-e, mit jelent számára a saját határok tiszteletben tartása.
Az autó tartalék kulcsa pedig továbbra is Natalja táskájában maradt.
