Egy szegényesen öltözött kislányt gyakran kigúnyoltak az iskolabuszon utazó társai. Azt állították, hogy büdös, és emiatt csúfolták. Ám egyszer csak a tévében látták viszont a lányt, ami teljesen megváltoztatta a véleményüket róla.
Nikki, aki első osztályos volt, nem hasonlított osztálytársaira. Sokkal kisebb és törékenyebb volt náluk.
Mindenki tudta róla, hogy csak az édesanyjával él, és szegény körülmények között nevelkedik. Egy napon azonban a helyzet még rosszabbra fordult.
Nikki minden nap busszal ment haza, mivel édesanyja két munkahelyen dolgozott, hogy eltartsa őt. A buszvezető, Evans néni, már megszokta, hogy Nikki egyedül utazik, és mindig várta, hogy felszálljon.
Egyik reggel azonban Evans néni észrevette, hogy Nikki szomorúan várja a buszt. A kislány kopott, foltos ruhákat viselt, tele szakadásnyomokkal.
– Jó reggelt, Nikki! – köszönt Evans néni. – Jól vagy?
– Jó reggelt, Evans néni! Igen, jól vagyok – felelte Nikki, és felszállt a buszra. Örült, hogy valaki szóba állt vele, mert általában mindenki figyelmen kívül hagyta.
A buszon már több gyerek is ült. Egyikük, Martha Reeves, egy elkényeztetett másodikos kislány, rögtön észrevette Nikkit és gúnyolódni kezdett rajta.
– Jézusom! Nézzétek azt a madárijesztőt! – kiáltotta Martha, és mutogatni kezdett Nikkire.
Nikki lesütötte a szemét, zavarban volt, amiért mindenki ráfigyel. Csendben leült a busz végében és sírni kezdett.
– Hol találtad ezeket a ruhákat? A szemétben? – kérdezte Martha, miközben közelebb ment hozzá. Majd az orrát fogva hátrált.
– Fuj, büdös vagy, mint egy szemeteszsák! – mondta, miközben barátai is nevetve csatlakoztak.
– Te egyáltalán fürdesz? – tette hozzá egyikük.
– Ilyen ruhákban nem lehet iskolába menni! – mondta Martha, és elkezdte kihúzni Nikkit az üléséből. – Menj haza, és maradj ott a koszos kis házadban!
Nikki fájdalmat érzett, de nem szólt semmit. Csak csendben sírt, miközben a lányok zaklatták.
Hirtelen egy erőteljes hang állította le a gúnyolódást:
– Elég volt! Fejezzétek be ezt a szörnyű viselkedést!
Evans néni megállította a buszt, és határozottan közbelépett. Előre ültette Nikkit, közvetlenül a vezetőülés mögé.
Az incidens nem hagyta nyugodni Evans nénit. Munka után elment Nikki házához, hogy megtudja, miért visel a kislány mindig ilyen ruhákat. Amit ott látott és hallott, mélyen megérintette.
Evans néni elmesélte Nikki történetét a lányának, aki egy médiacégnél dolgozott. A lánya úgy döntött, hogy feldolgozza Nikki életét egy riportban, amit a tévé is sugárzott.
Néhány nappal később egy iskolai találkozón a szülők, tanárok és diákok együtt nézhették a riportot, ami bemutatta Nikki küzdelmeit. Kiderült, hogy Nikki anyukája súlyos beteg, és az orvosi biztosítás nem fedezte a kezelés költségeit. Nikki az édesanyjáról gondoskodott: főzött, takarított, gyógyszereket adott neki, és közben maga iskolába járt.
A műsor láttán Martha és a többi gyerek is rádöbbent, milyen erős és bátor a kislány, aki az élet nehézségei ellenére is helytállt.
Evans néni a riport után tanulságos beszédet mondott:
– Remélem, ez a történet megtanított titeket arra, hogy mindig legyetek kedvesek. Mindenki küzd valamivel, amit nem látunk. Legyünk együttérzőek és segítőkészek!
Ezután senki sem csúfolta többé Nikkit. Sőt, sokan segítettek neki és barátként kezdték kezelni. Nikki története örökre megváltoztatta az iskolai közösséget.
Martha és a barátai kedvességgel közelítettek Nikkihez: útközben megkínálták harapnivalóval és innivalóval, hogy érezze a törődést.
Hamarosan még tovább mentek: ajándékba adtak neki néhány ruhát, hogy tiszta, szép öltözékben mehessen iskolába. A szülők pedig összefogtak, hogy pénzt gyűjtsenek Nikki édesanyjának műtétére.
Az adományoknak köszönhetően Nikki édesanyja hamarosan visszatérhetett a kórházból, és újra munkába állhatott. Amikor hazaértek, egy meglepetés várta őket: a tévéállomás igazgatója érkezett hozzájuk egy csekkel a kezében.
– Ezeket az adományokat a tévénézők küldték, akik megindultak az Önök történetén. Reméljük, hogy ez az összeg segít biztosítani Nikki jövőjét, és jobb körülményeket teremthetnek maguknak – mondta az igazgató, miközben átadta a csekket.
A pénz segítségével Nikki édesanyja félretehetett Nikki főiskolai tanulmányaira. Emellett vásároltak egy kisebb új házat, ahol kényelmesen élhettek tovább.
### Mit tanulhatunk ebből a történetből?
Egy régi skót közmondás szerint: *„Ne ítélj a külsőségek alapján; egy szegény kabát alatt gazdag szív is lakozhat.”*
A gyerekek először elhamarkodottan ítélték meg Nikkit a megjelenése alapján, anélkül, hogy tudták volna, milyen nehézségekkel küzd nap mint nap. Ez a történet arra tanít, hogy ne ítélkezzünk gyorsan mások felett, mert nem tudhatjuk, min mennek keresztül.
Oszd meg ezt a történetet szeretteiddel! Talán inspirációt adhat számukra, és szebbé teheti a napjukat.
